Minden gyülekezetben alapítsunk szegénypénztárat, és minden tag adjon hálaadományt egy héten, vagy egy hónapban egyszer, amint a legalkalmasabb. Ez az adomány kifejezi hálánkat egészségünk, eledelünk, kényelmes ruházatunk ajándékaiért; és aszerint, amint Isten megáldott bennünket e javakkal, tegyünk félre egy bizonyos összeget a szegényeknek, szenvedőknek és a bajban levőknek. Különösen erre a pontra hívom fel testvéreink figyelmét. Emlékezzetek meg a szegényekről! Mondjatok le valami fényűzésetekről, kényelmetekről, és segítsetek azokon, akik a leghiányosabb eledelt és ruházatot se képesek megszerezni maguknak. Amit értük cselekesztek, Jézusért cselekszitek, az Ő szenteinek személyében, mert Jézus azonosította Magát a szenvedő emberiséggel. Ne várjatok addig, amíg kielégítettétek képzelt szükségleteiteket! Ne bízzatok érzéseitekben; ne csak akkor adjatok, amikor érzitek, hogy adnotok kell, és ne tartsátok vissza adományaitokat akkor, amikor nem érzitek, hogy adnotok kell, hanem adjatok rendszeresen, úgy, amint szeretnétek látni a mennyei feljegyzésekben Isten ama napján (5T 150-151). TGy 319.2