Krisztus a föld sójának és a világ világosságának nevezi követőit. A keresztények megmentő befolyása nélkül a világ elveszne. Azonban figyeljük meg a hitvalló keresztények csoportját, amely nem fordít gondot ruházatára és egyéniségére. Üzleti ügyeik és öltözködésük terén rendetlenek, modoruk nyers, durva. Nem előzékenyek, beszédmódjuk közönséges. Ugyanakkor azonban ezeket a visszataszító jellemvonásokat a valódi alázat és keresztény élet ismertetőjelének tartják. Azt hiszed, hogy Üdvözítőnk őket nevezi a föld sójának és a világ világosságának? Nem! ÜI 198.4
A valódi keresztények társalgása emelkedett, előzékenyek, jóindulatúak, kedvesek. Ez nem jelenti azt, hogy hízelkedők. Szavaik őszinték és igazak. Hittestvéreikkel, embertársaikkal szemben hűségesek. Öltözködésükben kerülik a feltűnést. Ruházatuk nem üresen csillogó, hanem csinos, szerény és ízléses. Különös gondot fordítanak arra, hogy a szent szombaton és az istentiszteleten hogyan jelennek meg. Éles határvonal választja el őket a világtól. Megtízszerezné a hívők befolyását, ha azok, akik elfogadták az igazságot, de mindeddig hanyagok és gondatlanok voltak szokásaikban, az igazság által annyira felemelkednének, hogy öltözködésükben betartanák a takarékosság és a jó ízlés szabályait, s mindent megtennének, hogy ruhájuk ne legyen piszkos és ízléstelen. Isten a rend Istene, nem tekinthet beleegyezőn a rendetlenségre és a bűnre. ÜI 198.5