Sátán az emberi észt annyira elködösítheti és megcsalhatja, hogy földi halandók elfogadják ezt a tételét: bennük öröklött erők vannak nagy és jó dolgok cselekvésére. Ezzel elérte, hogy az emberek elvessék Istenbe vetett bizalmukat. Azt hiszik, hogy bennük is van erő a jó végzésére, s nem adnak helyet Istennek. Nem ismernek el maguk felett hatalmasabb erőt. Nem dicsőítik Istent, nem adják meg a fenségét és nagyságát megillető tiszteletet. Így éri el Sátán a saját céljait. Tombol örömében, hogy az elbukott ember elbizakodottan magasztalja önmagát, miként ő is felmagasztalta magát a mennyekben, ahonnan kivettetett. Tudja, hogy ha az ember felmagasztalta magát, romlása éppoly biztos, amilyen az övé volt. ÜI 30.1