Isten igéjének világossága mellett egyenként fel kell tenni a kérdéseket: “Vajon milyen a szívem állapota, jó-e, vagy romlott? Megújultam-e Krisztusban, vagy pedig szívem még mindig érzéki, s csak külsőleg hordok más ruhát?” Lélekben emelkedj fel Isten trónja elé s vizsgáld meg a mennyei világosság fényénél, hogy van-e benned titkos bűn, vétek, van-e még szívednek bálványa, amelyet nem semmisítettél meg? Imádkozz, igen, imádkozz, de úgy, mint még soha, hogy Sátán csalásai ne tévesszenek meg, hogy ne légy gondtalan, figyelmetlen, hiú, s ne csak azért tégy eleget vallási kötelességeidnek, mert lelkiismeretedet akarod megnyugtatni. ÜI 45.5
Az utolsó idők bűne az is, hogy a keresztények jobban szeretik a gyönyört, mint Istent. Légy őszinte önmagadhoz, vizsgáld meg magadat gondosan! Milyen kevesen mondhatják el hűséges önvizsgálat után: “Nem tartozom azokhoz, akiket az írás így jellemez. Nem szeretem jobban a gyönyört, mint Istent.” Mily kevesen mondhatják el: “Meghaltam a világnak, élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus, amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem. Életem el van rejtve Krisztussal Istenben, s amikor Krisztus, az én életem megjelenik, akkor én is megjelenek dicsőségben.” ÜI 46.1
Ó, Isten szeretete és kegyelme! Drága kegyelem, értékesebb a legdrágább aranynál! Fölemel és nemesebbé tesz, hatékonyabb minden elvnél, érvnél. A szívet és minden vonzalmát a menny felé vonja. S mialatt körülöttünk tombol a világ hiúsága, gyönyörhajhászása és dőresége, mi addig szívünket Istenhez emeljük fel s Üdvözítőnkkel társalgunk, lelkünk Istenhez vágyakozik kegyelemért, igazságért és valóságos szentségért. Érintkezni Istennel és elmélkedni mennyei dolgokon: ez formálja át a lelket Krisztus képmására. ÜI 46.2