Lehetséges, hogy bizonyos aggodalmat érezhettek azoknak az üdvösségéért, akiket szerettek. Szeretnétek megnyitni előttük az igazság kincsesházát, és őszinte könnyeket hullattok megmentésükért. De ha szavaitok csak csekély benyomást tesznek, és könyörgéseitekre nem jön felelet, érzelmeitek alapján Istenre vettek árnyat, mert munkátok nem hozta meg gyümölcsét. Úgy érzitek, hogy kedveseiteknek különösen kemény szívük van, és hogy igyekezetetekkel nem törődnek. De nem gondoltál még komolyan arra, hogy kudarcod oka esetleg önmagadban rejlik? Gondoltál arra, hogy azt, amit egyik kezeddel felépíteni igyekeztél, azt a másik kezeddel lerontottad? ÜI 114.1
Néha engedted, hogy Isten Szentlelke irányítson, máskor viszont viselkedéseddel megtagadtad hitedet, és ezzel romba döntötted a szeretteidért végzett munkád eredményét. Érdekükben kifejtett igyekezetedet éppen életmódod tette hatástalanná. Kedélyhullámzásaid, dacos némaságod, rossz modorod, a lelkedben uralkodó elégedetlenség, a keresztényi élet “jó illatának” hiánya, a lelkiség hiánya, arckifejezésed, mind-mind ellened tanúskodott. ÜI 114.2
Ne becsüld le soha a kis dolgok fontosságát! Kicsiny dolgokból tevődik össze a valóság, az életfegyelem. Az apró kötelességek teljesítése vagy elhanyagolása neveli a lelket, hogy Krisztus hasonlatosságára alakul-e, vagy a gonoszhoz válik hasonlóvá. Isten segítséget nyújt nekünk, hogy olyan szokásokat sajátítsunk el gondolkodásunkban, szavainkban, cselekedeteinkben, és abban is, ahogyan másokra tekintünk, amelyek azt bizonyítják környezetünknek, hogy Jézussal voltunk és Tőle tanultunk. ÜI 114.3