Isten szeretett Fia elvállalta, hogy az Ő isteni személyében összeköti a teremtményt az Örökkévalóval, a természetfölöttivel, a végest a végtelennel. Olyan igazság ez, amellyel egész életünkben foglalkozhatunk gondolatban. Krisztus ezáltal megerősítette ártatlanságukban és hűségükben a többi világ teremtett lényeit, s megmenti világunk elveszettjeit, pusztulóit is. Utat nyitott az engedetleneknek is, hogy visszatérhessenek Istenhez, míg ugyanezen cselekedetével őrséget állított a tiszták védelmére, nehogy ők is beszennyeződjenek. ÜI 146.4
Nagy öröm tölt el bennünket, hogy vannak el nem bukott világok, amelyek hálával, tisztelettel és dicsőítéssel adóznak Krisztusnak a megváltás nagyszerű tervéért, Adám utódainak megmentéséért, és jellemük tisztaságáért. A kéz, amely felemelte az emberiséget a Sátán kísértései által előidézett romlásból, ugyanaz, amely megőrizte a többi világ lakóit a bűntől. A végtelenség minden lénye a legteljesebb mértékben elfogadja az Atya és a Fiú gondviselését, s ez a gondoskodás szüntelenül kiterjed az elbukott emberiségre is. Krisztus közbenjár az emberekért, és az Ő közbenjárása őrzi a számunkra láthatatlan világokat is. Vajon ezek az igazságok nem elég jelentősek és magasztosak ahhoz, hogy foglalkoztassák gondolatainkat és kiváltsák hálánkat és imádatunkat Isten iránt? ÜI 147.1