Isten szereti a szépet. Keze munkájával félreérthetetlen bizonyítékát adta ennek. Ősszüleink számára Édenben gyönyörű kertet ültetett. Sokféle csodálatos gyümölcs és díszfát, szép virágokat formált, illatossá téve a levegőt. Pompás tollazatú, vidám madarak hallatták örömteli éneküket Isten dicsőségére. Isten célja az volt, hogy az ember örömet találjon munkáiban, a teremtett javak gondozásában. ÜI 207.3
Isten, aki az első emberpár édeni hajlékát oly felülmúlhatatlanul kedvesnek teremtette, a mi boldogságunkat tartotta szem előtt, amikor a természetet hatalmas fákkal, gyönyörű virágokkal, csodálatos kincsekkel ajándékozta meg. Szeretetének jeleivel azért árasztott el, hogy lényét, jellemét helyesen lássuk. ÜI 207.4
Gyermekeinek szívébe a szép szeretetét plántálta. Sokan azonban megrontották ezt a szeretetet. Imádták az Isten által ránk hagyott szépségeket és áldásokat, de a dicsőséges Adományozóról elfeledkeztek. Ez balga hálátlanság. Isten minden művében méltányolnunk kell az ember iránti szeretetét, és szeretetének megnyilvánulására azzal kell felelnünk szívünkben, hogy legszentebb érzelmeinket Neki adjuk. ÜI 207.5