Krisztus igaz követőinek áldozatokat kell hozniuk. Elkerülik a világi örömöket kínáló helyeket, mert ott nem találkozhatnak Jézussal, és nem áradhat rájuk olyan befolyás, amely istenfélővé, józan gondolkodásúvá tenné és a kegyelemben erősítené őket. Az Isten szava iránti engedelmesség arra indítja a hívőt, hogy a szórakozásoktól távol tartsa magát, így elkülönülve a világtól. ÜI 214.3
“Gyümölcseikről ismeritek meg őket!” jelentette ki a Megváltó. Krisztus minden igaz követője az Ő dicsőségére terem gyümölcsöket. Életük: tanúbizonyság, hogy Isten Lelke jó munkát vitt véghez bennük, és gyümölcsük: a szentség. Életük minden tekintetben emelkedett és tiszta. Az igazi istenfélő élet félre nem érthető gyümölcse: a helyes cselekedet. Azok, akik nem hoznak ilyen gyümölcsöt, elárulják, hogy nincs tapasztalatuk Isten dolgaiban. Ők nincsenek a szőlőtőkén. Jézus így szólt: “Maradjatok énbennem és én is tibennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanem ha a szőlőtőkén marad, akképpen ti sem, hanem ha énbennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti vagytok a szőlővesszők, aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” (János 15:4-5) ÜI 214.4
Akik az igaz Isten imádói akarnak lenni, azoknak minden bálványtól meg kell szabadulniuk. Jézus így szólt a törvénytudóhoz: “Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat ” (Máté 22:37-38) A Tízparancsolat első parancsolata nem engedi meg, hogy érzelmeink Istentől elkülönüljenek. Semmi sem osztozhat az Őbenne megtalált legmagasztosabb gyönyörűségünkben. Nem haladhatunk előre a keresztény tapasztalatokban, míg el nem vetünk mindent, ami elválaszt bennünket Istentől. ÜI 214.5
Az egyház vezetője, aki kiválasztotta népét a világból, azt kívánja, hogy különüljenek el attól. Úgy rendeli, hogy parancsolatainak szelleme, amely követőit Őhozzá vonta, elválassza őket a világias dolgoktól. Távol áll egymástól: Istent szeretni és parancsolatait megtartani, vagy a világ gyönyöreit szeretni és barátságát keresni. Krisztusnak semmi közössége nincs Béliállal. ÜI 215.1