(Testimonies, Vol., VI. p. 384-391.)
Az Úr egy, napjainkra vonatkozó üzenetet adott az ő népének, melyet Malakiás próféta könyvének 3. fejezetében találunk feljegyezve. Vajjon hogyan jegyezhetné fel az Úr világosabban követeléseit, mint ahogyan ezen fejezetben cselekedte! Gondolja meg mindenki, hogy Isten követelései minden más követelmény alapjául szolgálnak részünkről. Isten bőségesen ellát bennünket és azon egyességet kötötte az emberrel, hogy ő minden javainak tizedrészét visszaszolgáltatja néki. Az Úr az ő kincseit kegyelmesen rábizta szolgáira, de a tizedről kijelenti: “Ez az enyém.” Azon viszonyból következik, ahogy Isten az ő tulajdonát az emberre bízta, hogy az ember minden javainak egy tizedét hüségesen beszolgáltassa Istennek. Maga Jézus Krisztus állapította meg ezt a határozott rendelkezést. BGR 251.2
Ezen cselekedet ünnepélyes és örökkévaló következményeket zár magába és sokkal szentebb annál, seminthogy emberi beavatkozásra legyen bízva. Ne érezzük magunkat szabadnak, hogy ezen dologban úgy járjunk el, ahogy éppen akarunk. Hanem éppen ellenkezőleg, szabályszerűen tegyünk félre minden járulékot, mint szentet, mint Isten munkájára elkülönítettet. BGR 252.1