“Hajnalban a király azonnal felkele még szürkületkor, és sietve az oroszlánok verméhez méne. És mikor közel ére a veremhez, szomorú szóval kiálta Dánielnek; szóla a király és monda Dánielnek: Dániel! az élő Istennek szolgája, a te Istened, akinek te szüntelen szolgálsz, meg tudott-é szabadítani téged az oroszlánoktól?” (Dán 6:19-20). Mire a próféta felelete hagzott: “Az én Istenem elbocsáta az ő angyalát, és bezára az oroszlánok száját és nem árthattak nékem; mert ártatlannak találtattam ő előtte és te előtted sem követtem el, oh király, semmi vétket” (Dán 6:22). ME 35.1
“Akkor a király igen örvende, és Dánielt kihozatá a veremből. És kivevék Dánielt a veremből, és semmi sérelem nem találtaték őrajta: mert hitt az ő Istenében” (Dán 9:23). Ily módon szabadult meg Istennek szolgája. S a csapda, melyet neki vetettek ellenségei, saját megsemmisülésüket okozta. A király parancsára Dániel vádlóit megragadták, a verembe vetették, ahol a vadállatok azonnal széttépték őket. ME 35.2