Napjainkban bizonyára sok névleges keresztény azt mondaná, hogy Dániel e tekintetben kissé önfejűen járt el s hogy bizonyos mértékben vakbuzgó volt. Az evést és ivást sokkal alantasabb fontosságú dolognak tartják, mintsem hogy miatta oly végzetes álláspontra helyezkedjenek, amelynek következtében összes földi előnyeiket fel kell áldozniuk. Ám akik így vélekednek, az ítélet napján keserűen fogják tapasztalni, hogy Isten világos és határozott követeléseitől eltávolodtak, és saját gyarló emberi vélekedésüket tekintették mérvadónak a helyes és helytelen, a jó és rossz elbírálásában. Majd akkor látni fogják, hogy amit érthetetlennek tartottak, Isten egészen másként ítéli meg. Isten követeléseit szentnek kell tartanunk. Azok, akik egyes előírásoknak csak azért engedelmeskednek, mert nekik kényelmes és előnyös, de azokat az isteni követelményeket, amelyek betartása áldozatot kíván tőlük, egyszerűen elvetik, az igazság szintjét leszállítják és példát nyújtanak másoknak is Isten szent törvényeinek megvetésére. — “így szól az Úr” — legyen a mi zsinórmértékünk az élet minden egyes kérdésében. ME 16.3