Jézus feltámadásának hirdetése és azon üzenet, hogy az Ő halála és feltámadása által minden halott kijön sírjából, mélyen megrendítette a sadduceusokat. Érezték, hogy tantételük veszélyben van (t.i. tagadták a feltámadást) és hírnevük kockán forog. Néhányan a templom tisztviselői közül és a templom felügyelője is sadduceusok voltak. A templom felügyelője néhány sadduceus segítségével letartóztatta a két apostolt és börtönbe vetették őket, mivel túl késő volt már ahhoz, hogy még azon éjjel kivizsgálják esetüket. MT 179.2
A következő napon Annás és Kajafás a többi templomi méltóságokkal együtt összegyűltek a foglyok bűnügyi tárgyalására, akiket eléjük hoztak. Péter ugyanazon teremben és ugyanazon emberek előtt szégyenteljesen megtagadta Urát. Mindez most világosan eszébe jutott neki, amidőn saját tárgyalásán jelent meg. Most alkalmat nyert, hogy jóvátegye előbbi gonosz gyávaságát. MT 179.3
A jelenlevő társaság emlékezett rá, hogyan viselkedett Péter Mesterének kihallgatásakor, azért avval áltatták magukat, hogy börtönnel, vagy halállal való fenyegetés által megfélemlítik. Azonban Péter, aki megtagadta Mesterét szükségének legnehezebb órájában, a lobbanékony, önhitt tanítvány volt, aki nagyban különbözött attól a Pétertől, aki most állt kihallgatáson a sanhedrin (zsidó tanács) előtt. Péter megtért, most már nem bízott önmagában és többé nem kérkedett kevélyen. Megtelt Szentlélekkel és Annak ereje által szilárd lett, mint a szikla és bátran, de mégis szerényen magasztalta fel Krisztust. Kész volt eltávolítani hitszegésének szégyenfoltját azáltal, hogy tisztelte azt a nevet, amelyet egyszer megtagadott. MT 180.1