Amidőn Józsue visszavonult Izrael seregeitől, hogy elmélkedjék és imádkozzék, látott egy hatalmas termetű férfiút, harci ruhákba öltözve, kivont karddal a kezében. Józsue nem ismerte fel benne Izrael seregének egyik harcosát se, azonban ellenségéhez se hasonlított. Buzgóságában e szavakkal szólította meg őt: “Közülünk való vagy-e, vagy ellenségeink közül? Az pedig monda: Nem, mert én az Úr seregének Fejedelme vagyok, most jöttem. És leborult Józsue arccal a földre és meghajtotta magát és monda neki: Mit szól az én Uram az ő szolgájának? És monda az Úr seregének Fejedelme Józsuenek: Oldd le a te saruidat lábaidról, mert szent hely az a hely, amelyen állasz. És úgy cselekedett Józsue.” Józsue 5, 13-15. MT 127.1
Ezen személy nem közönséges angyal volt, hanem Jézus Krisztus, aki a hébereket vezette a pusztában, éjjel tűzoszlopba, nappal felhőoszlopba burkolózva. A helyet jelenléte szentté tette, azért Józsue parancsot kapott, hogy vesse le saruit. MT 127.2
Az Úr ekkor kioktatta Józsuet, hogy milyen eljárást kövessen Jerikó elfoglalása céljából. Minden hadviselő férfiú parancsot kapott, hogy járják körül a várost minden nap egyszer hat napon át és a hetedik napon hétszer járják körül Jerikót. MT 127.3