Szemléltem Jézust tanítványaival a kertben. Mély szomorúságában felszólította őket, hogy vigyázzanak és imádkozzanak, hogy kísértésbe ne essenek. Tudta, hogy hitük próbára lesz téve, reményeikben csalódni fognak, azért minden erejükre szükség lesz, amit csak elnyerhetnek, állandó éberség és buzgó ima által. Erős kiáltásokkal és sírással imádkozott Jézus: “Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár mindazonáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tied.” Lukács 22, 42. Istennek Fia imádkozott haláltusájában. Nagy vércseppek gyűltek össze arcán és a földre hullottak. Az angyalok azon hely felett lebegtek, de csak egy kapott megbízatást, hogy Istennek Fiát megerősítse haláltusájában. Mély szomorúság uralkodott a mennyben. Az angyalok letették koronáikat, félretették hárfájukat és a legmélyebb érdeklődéssel, néma csendben figyelték Jézust. Szerették volna oltalmukba venni Jézust, de a parancsnokló angyal nem engedte, hogy elárulását szemlélve megszabadítsák Őt, mert a megváltás tervét, amelyet lefektettek, végre kellett hajtania. MT 150.2
Miután Jézus imádkozott, tanítványaihoz ment, azonban ők aludtak. Azon rettenetes órában Jézus nem részesült még tanítványainak rokonszenvében és imájában sem. Péter aki oly buzgó volt rövid idővel azelőtt, most mélyen aludt. Jézus emlékeztette őt határozott kijelentésére és így szólt hozzá: “Így nem bírtatok vigyázni egy óráig sem?” Máté 26, 40. Istennek Fia háromszor imádkozott haláltusájában. MT 150.3