Ezen időben Tamás nem volt jelen, azonban nem akarta elfogadni a tanítványok jelentését, hanem szilárdan és önhitten erősítgette, ha ujjait nem teszi a szegek helyébe és kezét nem mélyeszti Jézus oldalába, amelyet a kegyetlen lándzsa átdöfött, nem hisz. Ezáltal bizalmatlanságot tanúsított testvérei iránt. Ha mindenki ugyanezt a bizonyítékot követelné, akkor most senki se fogadná el Jézust és senki se hinne feltámadásában. Azonban Istennek akarata az volt, hogy Jézus tanítványainak jelentését azok is elfogadják, akik nem láthatták és nem hallhatták a feltámadott Üdvözítőt. MT 168.2
Istennek nem tetszett Tamás hitetlensége. Amikor Jézus újra találkozott tanítványaival, Tamás is köztük volt és amikor meglátta Jézust, hitt. Azonban kijelentette, hogy nem elégszik meg a látás és tapintás bizonyítéka nélkül, azért Jézus megadta neki azt a bizonyítékot, amit kívánt. Tamás felkiáltott: “Én Uram, én Istenem!” Jézus ekkor e szavakkal fedte meg őt hitetlenségéért: “Tamás, mivel láttál engem, hittél, boldogok, akik nem látnak és hisznek.” Ján. 20, 28-29. MT 168.3