Sátán kénytelen elismerni Isten igazságosságát, mégis elsöprő az a lázadás, amely kitör belőle. Eszeveszett dühében eltökéli, hogy nem adja fel a nagy küzdelmet, és felkészül a menny Királya elleni utolsó, elkeseredett csatára. A megszámlálhatatlan milliók között azonban, akiket ő csábított lázadásra, senki sem akad már, aki elismerné fensőbbségét. NR 121.2
Istentől tűz száll le az égből. Aföld teljesen feltöredezik. Előkerülnek a föld mélyében lapuló fegyverek, és emésztő lángokat lövell minden szakadék. Még a sziklák is tüzet fognak. Eljött a nap, amely lángol, mint a kemence. A roppant nagy forróságtól az elemek megolvadnak. A föld maga is megolvad, és ami rajta van, megég (Malakiás 3:19; 2 Péter 3:10). A föld felszíne olyan, mint a megolvadt anyag — roppant nagy bugyborékoló tűztenger. Ütött a gonoszok megítélésének és végpusztulásának órája — „ Mert az Úr bosszúállásának napja ez, a megtorlás éve Sion perében” (Ézsaiás 34:8). NR 121.3
A gonoszok „cselekedeteik szerint” kapják meg büntetésüket. Sátánnak — mivel az igazak bűneiért is őt terheli meg az Úr — nemcsak a saját lázadásáért kell szenvednie, hanem azokért a bűnökért is, amelyekre Isten népét rávette. Büntetése sokkal súlyosabb, mint azoké, akiket elámított. Sátán romboló munkájának így örökre vége. Hatezer évig megvalósíthatta szándékát: megtöltötte a földet bajjal, és fájdalmat okozott az egész világegyetemnek. Isten teremtményei most örökre megszabadulnak Sátántól és kísértéseitől. „Megnyugodott, csendes az egész föld, ujjongásbán törtek ki az emberek (a megváltottak).” (Ézsaiás 14:7) Az egész, Istenhez hűséges világegyetemben a dicsőítés és a győzelem hangja hallatszik. „És hallottam valami nagy sokaság hangját, mely mintha nagy vizek zúgása és erős mennydörgés hangja volna: »Halleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható!«” (Jelenések 19:6). NR 121.4
A földet ekkor pusztító tűz borítja, de az igazak biztonságban vannak a Szent Városban. S amíg Isten a gonoszoknak megemésztő tűz, népének nap és pajzs. (Jelenések 20:6; Zsoltárok 84:12) NR 122.1