„Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony közt, a te utódod és az ő utóda közt: ő a fejedet tapossa, te meg a sarkát mardosod.” (Genezis 3:15) Ez az ellenségeskedés a bűnös ember és a bűn szerzője között nem természetszerű. Amikor Ádám és Éva áthágta Isten törvé-nyét, természetük gonosszá vált. A pártütő sohasem nyugszik, kivéve, ha megértést és támogatást kap azoktól, akiket rá tud szedni arra, hogy példáját kövessék. A bukott angyalok és a gonosz emberek egymás el-keseredett szövetségesei lettek. Isten különös közbelépése nélkül Sátán és az ember szövetséget kötött volna a Menny ellen; a Sátán elleni ellenségeskedés helyett pedig az egész emberi család az Isten elleni lázadás útját járná. NR 17.1
Amikor azonban Isten meghirdette a Sátán és az asszony — az ő magva és az asszony magva — közötti ellenségeskedést, Sátán rájött, hogy az emberi természetet nem fertőzheti zavartalanul; felismerte, hogy az ember képes lesz hatalmának ellenállni. NR 17.2