Mi, a népek reformátorának, a világ világosság-hordozóinak, Isten hű őrállóinak valljuk magunkat, akik őrzünk minden utat, amelyen át Sátán hozzánk férhet kísértéseivel, hogy megrontsa étvágyunkat. Példánk és befolyásunk ereje támogassa az egészségügyi reform ügyét! Kerüljünk minden olyan szokást, amely eltompítja lelkiismeretünket és kísértésbe hoz bennünket! Ne nyissunk ki egyetlen olyan ajtót sem, amelyen át Sátán beléphet az Isten képmására alkotott ember lelkébe! (5T 360) TGy 118.5
Egyetlen biztonságunk, hogy ne érintsük, ne ízleljük meg és ne vegyük kezünkbe a teát, a kávét, a bort, a dohányt, az ópiumot, a szeszes italokat stb. A mai nemzedék embereinek kétszeresen nagyobb szükségük van rá, mint az előző nemzedékeknek, hogy segítségül hívják az Isten kegyelme által megerősített akarat erejét, hogy ellenállhassanak Sátán kísértéseinek és a megromlott étvágy legkisebb kielégítésének. Azonban a mai nemzedék kevesebb önuralommal bír, mint az előzőek. Azok, akik ezen izgatószerek utáni vágy kielégítésének hódoltak, átvitték romlott kívánságaikat és szenvedélyeiket gyermekeikre, akiknek nagyobb erkölcsi erőre van szükségük, hogy ellenálljanak a sokféle kísértésnek. Egyetlen biztonságuk, hogy szilárdan kövessék a mértékletesség alapelveit és ne merészkedjenek a veszedelmes ösvényre. TGy 119.1
Ha a keresztények felismernék a minden dologban való mértékletesség fontosságát, akkor asztaluknál elkezdett példájukkal segíthetnének azoknak, akik gyenge önuralommal bírnak, akik majdnem teljesen képtelenek ellenállni sóvárgó étvágyuknak. Ha felismerhetnénk, hogy azok a szokások, amelyeket ebben az életben kialakítunk, kihatnak örök érdekeinkre és hogy örökkévaló sorsunk függ szigorúan mértékletes szokásainktól, akkor törekednénk az evésben és ivásban való szigorú mértékletességre. Példánk és személyes erőfeszítéseink által sok embert megmenthetünk a mértéktelenségtől, bűntől és haláltól. Testvérnőink sokat tehetnek a mások üdvösségéért végzett nagy munkában azáltal, hogy asztalukra csak egészséges, tápláló ételeket helyeznek. Drága idejüket azzal tölthetik, hogy fegyelmezik gyermekeik étvágyát és ízlését, és kifejlesztik bennük a minden dologban való mértékletesség szokásait. Önmegtagadásra és a mások iránti jótéteményekre, jócselekedetekre buzdíthatják őket (3T 488-489). TGy 119.2