Isten testet adott nektek, hogy gondozzátok és a legjobb állapotban őrizzétek meg az Ő szolgálatára és dicsőségére. Testetek nem a tietek. “Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek? Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti” (lKor 3:16-17) [2T 352-353]. TGy 120.1
A romlottság e korszakában, amikor a mi ellenségünk “az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen”, szükségesnek látom, hogy felemeljem figyelmeztető szavamat: “Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok” (Mk 14:38). Sokan kiváló képességekkel bírnak, de gonoszul Sátán szolgálatára szánják magukat. Milyen figyelmeztetést adhatok azoknak, akik azt állítják, hogy kijöttek a világból és elhagyták a sötétség cselekedeteit? Mit mondhatok azoknak, akiket Isten az Ő törvényének letéteményeseivé, őrizőivé tett, akik azonban a gyümölcstelen fügefához hasonlóan kérkednek viruló ágaikkal a Mindenható előtt, de nem teremnek gyümölcsöt az Ő dicsőségére? Sokan közülük tisztátalan gondolatokat, szentségtelen érzelmeket, vágyakat, és alacsonyrendű szenvedélyeket ápolnak. Isten gyűlöli az ilyen fákon termett gyümölcsöket. A szent angyalok iszonyattal tekintenek az ilyen emberek eljárására, miközben Sátán ujjong örömében. Vajha belátnák az emberek, hogy mit veszítenek Isten törvényének áthágásával! A törvényszegés minden körülmények között gyalázatot hoz Istenre és átkot az emberre. A törvényszegést így kell tekintenünk, bármily szép álruhában jelenik meg és bárki követi el (5T 146). TGy 120.2
A tiszta-szívűek meglátják Istent. Minden tisztátalan gondolat beszennyezi lelkünket, csökkenti erkölcsi érzékünket, és gátolja a Szentlélek befolyását. Elhomályosítja lelki látásunkat, úgyhogy nem láthatjuk Istent. Az Úr megbocsáthat és meg is bocsát a bűnbánó bűnösnek, azonban ha bűnbocsánatot nyert is, lelkét megrontotta. Aki világosan fel akarja ismerni a lelki igazságokat, kerüljön minden tisztátalan beszédet és gondolatot (DA 302). TGy 120.3
Némelyek elismerik a bűnös kielégülések gonoszságát, azonban azzal mentegetik magukat, hogy nem képesek legyőzni szenvedélyeiket. Rettenetes beismerés ez egy Krisztust valló keresztény részéről.“Álljon el a hamisságtól minden, aki Krisztus nevét vallja” (2Tim 2:19). Mi az oka ennek a gyengeségnek? Mivel az állati szenvedélyeknek teret engedtek, azok addig erősödtek, amíg felülmúlták a magasabb rendű erőket. Vannak férfiak és nők, akiknek nincsenek elveik. Meghalnak lelkileg, mivel addig dédelgették természetes vágyaikat, amíg önuralmuk teljesen eltűnt. Természetük alacsony szenvedélyei vették kezükbe a gyeplőt és lelki emberük, aminek uralkodó hatalomnak kellett volna lennie életükben, a szenvedélyek rabszolgája lett. A lelki ember a legalacsonyabb rabszolgaságban sinylődik. Az érzékiség kioltotta szívükből a szentség utáni vágyat és elhervasztotta a lelki élet virulását (2T 348). TGy 120.4