Isten szolgái nem hiába fohászkodtak. Mivel mindig Istent tisztelték, Isten is megtisztelte őket a szükség idején. A titkot Isten nyilatkoztatta ki Dánielnek, aki sietett, hogy a király elé juthasson. ME 28.1
A zsidó fogoly a világ leghatalmasabb uralkodója előtt állt. A királyt, végtelen gazdagsága ellenére is súlyos gondok terhelték, míg az ifjú fogoly vidám volt s Isten békessége hatotta át. Most kínálkozott a legjobb alkalom Dániel számára, hogy a király megismerje bölcsességét. Am első dolga az volt, hogy minden dicsőséget elhárítson magáról, egyedül Istent magasztalja, mint minden bölcsesség forrását: ME 28.2
“...A titkot, amelyről a király tudakozódék, a bölcsek, varázslók, írástudók, jövendőmondók meg nem jelenthetik a királynak ...mi lészen az utolsó napokban” (Dán 2:27-28). A király a legnagyobb figyelemmel hallgatta végig az ifjút, aki az álom legapróbb részleteit ismét közölte vele s miután mindent részletesen megmagyarázott, a király arra a meggyőződésre jutott, hogy nyugodtan bízhat az isteni kinyilatkoztatásokban. A látomás magyarázataként feltárt ünnepélyes igazságok mély benyomást tettek az uralkodóra, alázatosan, tisztelettel borult arcra s így imádkozott: “...Bizonnyal a ti istenetek, ő az isteneknek Istene, és a királyoknak ura és a titkok megjelentője... ” (Dán 2:48). ME 28.3