Nabukodonozornak Isten kegyelmesen mennyei világosságot adott s rövid ideig istenfélelem hatotta át. Azonban néhány évi jólét következtében gőgössé lett s elfeledkezett arról, hogy egykor elismerte az élő Istent. Ismét, sőt még buzgóbban, bálványozásba merült. A háborúban zsákmányolt kincsből nagy “állóképet” készített, hasonlót ahhoz, ame- lyet álmában látott, azt Dura mezején felállíttatta és halálbüntetés terhe mellett megparancsolta az összes fejedelemnek, kormányzónak, helytartónak és az egész népnek, hogy a szobrot imádják. A szobor kb. harminc méter magas és három méter széles volt, amely már méreteinél fogva is nagyon mély benyomást gyakorolt a bálványimádó népre. Kiadták a rendeletet, mely szerint a szobor felavatására a birodalom minden tisztviselője köteles megjelenni s a hangszerek megszólalásakor leborulni és a képet imádni. Aki a rendeletnek ellenszegül, azonnal tüzes kemencébe vettetik. ME 28.4