Senki sem szolgálhat két úrnak (Mt 6:24)

Krisztus nem azt mondja, hogy az ember ne szolgáljon, vagy hogy nem szabad, hanem azt mondja, hogy nem képes erre. Isten és a mammon között semmiféle érdekközösség vagy egyetértés nincs. A világi ember épp ott nem ismer korlátozást, és hódol önző indulatainak, ahol a lelkiismeret inti a keresztényt, hogy türelmes és önmegtagadó legyen. Krisztus önmegtagadó követője. A vonal egyik oldalán az önmagát megtagadó keresztény áll, míg a másikon az önmagát kielégítő, élvhajhászó ember, aki a világot szereti; a divathóborttal, megnyerő könnyelműséggel, kigúnyolva a kedvtelés korlátait.HB 96.1

Senki sem helyezkedhet semleges álláspontra. Nincs középút, nem lehet, hogy bár Istent nem szeretjük, de az igazság ellenségének sem szolgálunk. Krisztus követőiben kíván élni, tagjaik és képességeik által akar tevékenykedni. Akaratukat alá kell rendelniük az Ő akaratának. Szellemében kell cselekedniük; ekkor azonban többé nem ők élnek, hanem él bennük a Krisztus. Aki magát nem adja át teljesen Istennek, idegen hatalom uralma alatt áll, idegen hangra hallgat, amelynek sugalmazásai egészen más jellegűek. A megosztott szolgálat az embert az ellenség oldalára vezeti, és a sötétség seregeinek eredményes szövetségesévé teszi. Ha azok, akik Krisztus harcosainak tekintik magukat, szövetséget kötnek Sátánnal, és ügyét előmozdítják, Krisztus ellenségének bizonyulnak, és elárulják a szent hitet. Ezek összekötő kapcsot képeznek Sátán és a hűséges hívők között. Általuk Sátán állandóan munkálkodhat, hogy Krisztus harcosainak szívét elhódítsa.HB 96.2

A bűnök fellegvárát e földön nem a megvetett bűnösök kicsapongó élete, nem a társadalomból kitaszított züllöttek alkotják, hanem az az élet, amely erényesnek, becsületesnek és nemesnek látszik, holott bűnt ápol és vétket táplál magában. Az ilyen példa igen igen nagy csábítás a bűnös szenvedély ellen küzdő, s az örvény szélén tusakodó léleknek. Akit Isten az élet, az igazság és tisztesség tekintetében magasabb rendű értelemmel áldott meg, s mégis szándékosan áthágja Isten valamelyik parancsolatát, nemesebb adományait a bűn csalétkévé változtatja. Tehetség, képesség, sőt még nagylelkű és nemes cselekedetek is Sátán csapdáivá válhatnak, hogy másokat mind a jelenben, mind jövőben a romlás örvényébe rántsanak.HB 96.3

“Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése; nem az Atyától van, hanem a világból” (1Jn 2:15, 16).HB 97.1