Mialatt a világnak szüksége van az Isten népe részéről megnyilatkozó részvétre, imára és segítségre, valamint a Krisztust követők életében megnyilatkozó bizonyságra, addig más részről a hivőknek éppen olyan szükségük van azokra az alkalmakra, amelyek részvétüket felkeltik, imáiknak erőt adnak és jellemüket mennyei előképükkel összhangba hozzák.BGR 180.1

Isten a szegényeket, szerencsétleneket, betegeket és szenvedőket helyezte el közénk, hogy ezáltal ilyen alkalmakat nyujtson nékünk. Ezek Krisztus örökségét képezik a gyülekezet számára, hogy gondoskodjanak róluk. Ilyen módon Isten eltávolítja a salakot, megtisztítja az aranyat és abban a szív és jellemkikép- zésben részeltet bennünket, amelyre szükségünk van. Az Úr a mi hozzájárulásunk nélkül is elvégezhetné az ő művét. Ő nem függ a mi pénzünk, időnk és munkánktól. De azért a gyülekezet igen drága az ő szemeiben. A gyülekezet azon kazetta, amelyben az ő ékszerei vannak elhelyezve; az a juhakol, amely az ő nyáját magába zárja és ő szeretné, ha a gyülekezetét minden fogyatkozás és folt nélkül láthatná. Kimondhatatlan szeretettel vágyakozik utánuk. Ezért alkalmat nyújtott nékünk a munkálkodásra és szolgálatunkat szeretetünk és hűségünk jegyének tekinti.BGR 180.2

Azáltal, hogy az Úr a szegényeket és szenvedőket közibénk állította megpróbálja azt, hogy mi lakozik a szívünkben. Ha eltávolodunk az alapelvektől, ha megsértjük a jogot, vagy nem gyakorolunk irgalmasságot, elkerülhetetlen veszedelemnek tesszük ki magunkat. Ha egy atyánkfia nyomorúságba esik, akkor ne kerüljük el őt a tulsó oldalon, hanem azonnali és határozott erőfeszítéseket tegyünk az ő felsegítése érdekében, hogy így Isten igéje követelményének megfelelhessünk. Nem cselekedhetünk Isten utasításainak ellenére anélkül, hogy megtartásunk következményei visszahatást ne gyakorolnának ránk. Mélyen vésődjék a mi tudatunkba, hogy semmi sem válhatik áldássá, ami életmódunkban Istent megcsúfolja.BGR 181.1

Sziklába vésett betűkhöz hasonlóan vésődjék a mi lelkiismeretünkbe, hogy aki az irgalmasságot, részvétet és igazságot figyelmen kívül hagyja, a szegényeket elhanyagolja, a szükséget látó és szenvedő emberiség mellett érzéketlenül elhalad, hogy az ilyent Isten nem segítheti az ő jellemének kifejlesztésében. Az érzelem és a szív kiképzése könnyebben történik, ha gyengéd részvéttel viseltetünk másokkal szemben és ha előjogainkat és előnyeinket, szükségleteik csilapítására használjuk fel. Benső szegénységét okozza önmagának az, aki mindent össze akar harácsolni és csak a maga számára megtartani. Akik azonban elvégzik az Isten által reájuk bizott munkát, azok Krisztus tulajdonságait fogják elnyerni, ha Krisztus értelmében viszik azt végbe.BGR 181.2

Megváltónk az ő hirnökeit bizonyságul küldi az ő népéhez. “Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek, ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok és ő énvelem.” (Jel. 3, 20.) Sokan azonban vonakodnak őt elfogadni. A Szentlélek arra vár, hogy a szívek megpuhuljanak és alkalmazkodjanak, de az emberek nem akarják fölnyitni a Megváltó előtt ezt az ajtót, mert attól félnek, hogy valami lehetetlenséget talál kivánni tőlük. Így történik meg, hogy a názárethi Jézus elhalad a szív ajtaja előtt. Oh mily szivesen részeltethetné őket kegyelmének gazdag áldásaiban; ők azonban vonakodnak elfogadni azokat. Mily rettenetes dolog, Krisztust az ő saját templomából kirekeszteni! És mily felbecsülhetetlen veszteség ez a gyülekezet számára is!BGR 182.1

A jó cselekedetek áldozatba kerülnek, de éppen ez az áldozat kölcsönöz nevelő értéket a cselekedetnek. Ezen kötelezettségek harcra állítanak bennünket természetes hajlamainkkal. Miközben azonban teljesítjük őket, egyik győzelmet a másik után aratjuk jellemünk kifogásolható vonásai felett. A harc közepette pedig kegyelemben növekszünk. Ily módon Krisztus képét tükröztetjük vissza és előkészülünk arra, hogy egykor elfoglaljuk helyünket Isten országának örökösei között.BGR 182.2

Bibliaellenes házasság

Ésaiás 58. fejezetének üzenete