49 — Eszter királyné kora

Csaknem ötvenezer fogoly élt azzal a rendelettel, amely Círusz jóvoltából hazatérésüket megengedte. Ez azonban csak egy maradék a Médó-Perzsia tartományaiban szétszórt százezrekhez képest. A zsidók nagy többsége úgy döntött, hogy inkább száműzetése földjén marad, mintsem vállalkozzék a hazaút nehézségeire, feldúlt városaik és otthonuk helyreállítására.PK 372.1

Húsz év, vagy még több múltával Dárius Hystaspes — az akkori uralkodó — kiadott egy második rendeletet, amely éppen olyan kedvező volt, mint az első. Az irgalmas Isten így nyújtott újabb alkalmat a médó-perzsa birodalomban élő zsidóknak arra, hogy visszatérjenek atyáik földjére. Az Úr előre látta, hogy milyen nyugtalan idők következnek Xerxes — az Eszter könyvében szereplő Ahasvérus — uralkodása alatt, és egyrészt megváltoztatta a hatalmon levők érzéseit, másrészt arra indította Zakariást, hogy bírja rá a foglyokat a hazatérésre.PK 372.2

,,Jaj, jaj! Fussatok ki az északi földről” — hangzott az üzenet Izráel szétszórt törzseihez, akik letelepedtek a korábbi otthonuktól távol levő országokban. ,,Az ég négy szele felé szórtalak szét titeket, szól az Úr. Jaj Sion! Szabadítsd ki magadat, ki Babilon leányánál lakozol. Mert így szól a Seregek Ura: Dicsőség után küldött engem a pogányokhoz, akik fosztogatnak titeket, mert aki titeket bánt, az ő szemefényét bántja. Mert ímé én felemelem kezemet ellenük, és saját szolgáik prédájává lesznek, és megtudják, hogy a Seregek Ura küldött el engem” (Zak 2:6-9).PK 372.3

Az Úrnak most is az volt a szándéka, ami kezdettől fogva: dicsérjék népét a földön, hogy általuk neve megdicsőüljön. Fogságuk hosszú évei alatt sok alkalmat adott nekik arra, hogy újra meghódoljanak előtte. Voltak, akik figyeltek és tanultak; egyesek üdvösségre leltek a szenvedések között. Sokan közülük a hazatérő maradék közé léptek. Az ihletett Ige “magas cédrus tetejé”-hez hasonlította őket, amelyet az Úr “magas és fölemelt hegyen”, “Izráel magasságos hegyén” akart elültetni (Ez 17:22-23).PK 372.4

Ezeknek “felindítá az Isten lelköket” (Ezsd 1:5), és hazatértek Círusz rendeletére. Isten továbbra is kérlelte azokat, akik önként maradtak száműzetésük földjén. Különféle módon lehetővé tette számukra is a hazatérést. A Círusz rendeletére nem mozduló nagy sokaság azonban későbbi felhívásoknak sem engedett. Még azt is semmibe vették, amikor Zakariás arra intette őket, hogy késedelem nélkül meneküljenek Babiloniból.PK 373.1

Ez alatt gyorsan változtak a körülmények a médó-perzsa birodalomban. Dárius Hystaspest, akinek uralkodása alatt a zsidók különös jóindulatot tapasztaltak, Nagy Xerxes követte a trónon. Xerxes alatt azoknak a zsidóknak, akik a menekülésre szólítás üzenetét nem fogadták meg, rettenetes válsággal kellett szembenézniük. Mivel nem voltak hajlandók az Isten által nyújtott menekülési lehetőséggel élni, most szemtől szembe kerültek a halállal.PK 373.2

Ebben az időben Sátán Médó-Perzsia egyik tekintélyes emberének, a gátlástalan agági Hámánnak közreműködésével akarta meghiúsítani Isten szándékát. Hámán elkeseredetten gyűlölte a zsidó Márdokeust. Márdokeus nem tett neki semmi rosszat, csak egyszerűen nem volt hajlandó leborulni előtte. Hámánnak nem volt elég, hogy “csakis Márdokeusra magára vesse rá kezét”. Azt forralta, hogy elveszít “minden zsidót, aki Ahasvérus egész országában vala, a Márdokeus nemzetét” (Észt 3:6). Hámán megtévesztő állításaival félrevezette Xerxest, és ezzel rábírta, hogy adjon ki rendeletet a médó-perzsa birodalom minden tartományában, “a népek között” “elszórva és elkülönítve” (Eszt 3:8) élő összes zsidó lemészárlására. A rendelet meghatározott egy napot a zsidók kiirtására és vagyonuk elkobzására. A király egyáltalán nem volt tudatában annak, hogy milyen messzeható következményekkel járhat e rendelkezés végrehajtása. Sátán, ennek a tervnek rejtett ösztönzője, megpróbálta a föld színéről eltüntetni az igaz Isten ismeretének őreit.PK 373.3

“Minden egyes tartományban azon a helyen, ahová a király parancsa és törvénye eljutott, nagy gyásza volt a zsidóknak, böjt és siralom és jajgatás; zsák és hamu vala terítve sokak alá” (Eszt 4:3). A médek és perzsák végzését nem lehetett visszavonni. Látszólag nem volt semmi remény. Minden zsidót pusztulásra ítéltek.PK 373.4

Az ellenség cselszövését azonban meghiúsította az emberek fiai között uralkodó Hatalom. Isten gondviselése folytán a magasságos Istent félő zsidó Eszter lett a médó-perzsa birodalom királynéja. Márdokeus közeli rokona volt Eszternek. Szorult helyzetükben elhatározták, hogy Xerxeshez fordulnak népük érdekében. Eszternek kellett közbenjáróként Xerxes elé merészkednie. “Ki tudja — mondta Márdokeus -, talán e mostani időért jutottál királyságra?” (Eszt 4:14.)PK 373.5

Az a válság, amellyel Eszter szembenállt, gyors és megfontolt cselekvést igényelt. Mind ő, mind Márdokeus tudatában volt annak, ha Isten nem tesz valami rendkívüli dolgot érdekükben, saját erőfeszítésük hiábavaló. Eszter időt szentelt az Istennel — ereje forrásával — való bensőséges beszélgetésre. “Menj el és gyűjts egybe minden zsidót, aki Susánban találtatik — mondta Márdokeusnak és böjtöljetek érettem és ne egyetek és ne igyatok három napig se éjjel se nappal, én is és leányaim így böjtölünk és ekképpen megyek be a királyhoz, noha törvény ellenére; ha azután elveszek, hát elveszek” (Eszt 4:16).PK 374.1

A gyorsan pergő események — Eszter megjelenése a király előtt, az iránta tanúsított feltűnő jóindulat, a király és királyné lakomái Hámánnal mint egyetlen vendéggel, a király nyugtalan álma, Márdokeus nyilvános kitüntetése, valamint Hámánnak gonosz mesterkedése, lelepleződése utáni megalázása és bukása — mind a jólismert történet összetevői voltak. Isten csodálatosan cselekedett bűnbánó népe érdekében. Lovas futárok — “a király parancsolata szerint” — “sietve és sürgősen” eljuttatták a birodalom minden részébe a királyi rendeletet, amely megengedte a zsidóknak, hogy védjék életüket. “És minden tartományban és minden városban, ahová a király szava és rendelete eljuta, öröme és vigalma lőn a zsidóknak, lakoma és ünnep, és sokan a föld népe közül zsidókká lettek; mert a zsidóktól való félelem szállta meg őket” (Eszt 8:14. 17).PK 374.2

Az elpusztításukra kitűzött napon “egybegyűlének a zsidók városaikban, Ahasvérus király minden tartományában, hogy rávessék kezüket azokra, akik vesztüket keresték, és senki sem állhatott meg előttük; mert miattuk való félelem szállott minden népre...”. Isten nagy erejű angyalokat bízott meg, hogy védjék népét, mialatt ők “feltámadtak életükért” (Eszt 9:2. 16).PK 374.3

Márdokeus megkapta azt a megtisztelő helyet, amelyet korábban Hámán foglalt el. “Második volt Ahasvérus király után, nagy a zsidók között, és kedves az ő atyjafiai sokasága előtt” (Eszt 10:3); és igyekezett elősegíteni a zsidók jólétét. Így juttatta Isten a zsidókat újra kedvező helyzetbe a médó-perzsa udvarban. Így valósíthatta meg azt a szándékát, hogy visszaviszi őket földjükre. Számottevően azonban csak évekkel később — Ezsdrás korában, Nagy Xerxes utódja, 1. Artaxerxes uralkodásának hetedik évében — tértek vissza Jeruzsálembe.PK 374.4

Azok a próbák, amelyek Isten népét Eszter korában érték, nemcsak arra a korra jellemzőek. A pátmoszi látnok végigtekintette a korokat az idők végéig, és ezt mondta: “Megharagvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel, az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele” (Jel 12:17). A föld jelenlegi lakói közül egyesek e szavak teljesedésének tanúi lesznek. Az a lelkület, amely a letűnt korokban az igaz egyház üldözésére késztetett embereket, a jövőben hasonló eljárást fog kiváltani Isten hűséges gyermekeivel szemben. Már folynak az előkészületek erre az utolsó nagy küzdelemre.PK 375.1

Az Isten maradék népe elleni végső rendelet hasonló lesz ahhoz, amelyet Ahasvérus adott ki a zsidók ellen. Az igaz egyház ellenségei ma a szombat parancsát megtartók kis csoportjában kapuban ülő Márdokeust látnak. Isten népének a menny törvénye iránti tisztelete állandó dorgálást jelent azok számára, akik nem félik az Urat és lábbal tiporják szombatját.PK 375.2

Sátán felháborodást ébreszt a népszerű szokásokat és hagyományokat visszautasító kisebbséggel szemben. Magas állású és neves emberek fognak szövetkezni a törvényt megvető és gonosz emberekkel, hogy tanácskozzanak velük Isten népe ellen. Gazdagság, képesség, műveltség összefog, hogy megvetéssel illesse őket. Üldöző uralkodók, lelkészek, egyháztagok esküsznek össze ellenük. Szóban és írásban, kérkedéssel, fenyegetéssel és gúnnyal igyekeznek megtörnni hitüket. Megtévesztéssel és dühös felhívásokkal fogják felkelteni az emberi indulatokat. Mivel az “így szól a Szentírás” szavakkal nem tudnak a bibliai szombat képviselői ellen semmit sem felhozni, ezért a törvényhozás eszközével zsarnokoskodnak rajtuk. A törvényhozók meghajolnak a vasárnap-törvények követelései előtt, hogy ezzel népszerűségre tegyenek szert és pártfogásban részesüljenek. De azok, akik félik Istent, nem fogadhatják el a Tízparancsolat egyik előírását sértő intézményt. Ezen a csatatéren vívja meg utolsó nagy harcát az igazság a tévelygéssel. Nem kell kétségeskednünk a harc kimenetelét illetően. Ma is, mint Eszter és Márdokeus korában, az Úr megvédi igazságát és népét.PK 375.3