54 — A kizsákmányolás megfeddése

Nehémiás 5. fejezet

Mielőtt még Jeruzsálem falai felépültek volna, felhívták Nehémiás figyelmét a nép szegényebb rétegeinek szerencsétlen helyzetére. Az ország rendezetlen körülményei miatt nem fordítottak elég gondot a föld megművelésére. Az Úr pedig megvonta áldását földjüktől, mert egyesek a Júdeába visszatérők közül önző módon éltek; és csak szűkösen termett a gabona.PK 400.1

A szegények — hogy családjukat élelemhez juttassák — kénytelenek voltak hitelben vásárolni, mégpedig felháborítóan magas áron. Hogy ki tudják fizetni a perzsa királyok által kivetett súlyos adókat, kamatra kellett pénzt kölcsön kérniük. Nyomorukat az is súlyosbította, hogy kényszerhelyzetüket a gazdagok kihasználták a maguk gazdagodására.PK 400.2

Az Úr Mózes által megparancsolta Izráelnek, hogy minden harmadik évben gyűjtsenek tizedet a szegények megsegítésére. Továbbá minden hetedik évben szüneteltetni kellett a mezőgazdasági munkát, a parlagon maradt föld spontán termését pedig a szűkölködőknek hagyni. Amíg a nép mindezt becsületesen odaáldozza a szegények megsegítésére és egyéb jótékony célokra, addig nem feledkezik el arról az igazságról, hogy minden Istené, ők pedig az áldások közvetítői. Jahve olyan nevelést akart adni Izráelnek, amely jellemüket megszépítve kiirtja belőlük az önzést és kicsinyességet.PK 400.3

Isten erre is oktatta Mózest: ,,Ha pénzt adsz kölcsön az én népemnek, a szegénynek, aki veled van: ne légy hozzá olyan, mint a hitelező.” ,,A te atyádfiától ne végy kamatot: se pénznek kamatját, se eleségnek kamatját, se semmi egyébnek kamatját, amit kamatra szokás adni” (2 Móz 22:25; 5 Móz 23 :19). Ezt is mondta: ,,Ha mégis szegénnyé lesz valaki a te atyádfiai közül valamelyikben a te kapuid közül a te földeden, amelyet az Úr, a te Istened ád néked: ne keményítsd meg a te szívedet, be se zárjad kezedet a te szegény atyádfia előtt: hanem örömest nyisd meg a te kezedet néki, és örömest adj kölcsön néki, amennyi elég az ő szükségére, ami nélkül szűkölködik.” ,,Mert a szegény nem fogy ki a földről, azért én parancsolom néked, mondván: Örömest nyisd meg kezedet a te szűkölködő és szegény atyádfiának a te földeden” (5 Móz 15:7. 8. 11).PK 400.4

A babiloni fogságból való visszatérés után a gazdag zsidók olykor-olykor pontosan e parancs ellenkezőjét cselekedték. Amikor a szegények kénytelenek voltak kölcsönt felvenni, hogy kifizethessék az adót a királynak, a gazdagok adtak nekik kölcsön, de magas kamatot követeltek. A szegények földjének elzálogosításával a szerencsétlen adósokat fokozatosan a legmélyebb szegénységbe taszították. Sokan arra kényszerültek, hogy eladják fiaikat és leányaikat rabszolgákként. Semmi kilátás nem volt helyzetük javulására, semmi mód földjeik és gyermekeik visszaváltására. A jövő csak egyre növekvő gyötrelmet, életfogytiglani ínséget és szolgaságot kínált. Pedig szerencsésebb testvéreikkel egy néphez tartoztak, és ugyanannak a szövetségnek fiai voltak.PK 401.1

Végül is a nép Nehémiás elé tárta helyzetét. “Rabság alá kell adnunk fiainkat és leányainkat — mondták -, sőt vannak már rabszolga leányaink is, és nincs erőnk arra, hogy őket megválthatnók, hisz mezeink és szőlőink másokéi már!”PK 401.2

Amikor Nehémiás tudomást szerzett erről a kegyetlen elnyomásról, lelke megtelt felháborodással. “Felette nagy haragra gerjedtem — mondta -, mikor kiáltásukat s e dolgokat meghallottam.” Tudta, hogy az uzsoráskodás nyomasztó szokásának szétzúzására határozottan állást kell foglalnia az igazság mellett. A rá jellemző erélyességgel és határozottsággal fogott munkához, hogy könnyítsen testvérein.PK 401.3

Nehémiást egy pillanatig sem befolyásolta az a tény, hogy az elnyomók jómódú emberek, akiknek segítségére nagy szükség van a város helyreállításánál. Keményen megdorgálta az előkelőket és vezetőket. Amikor nagygyűlésre hívta össze a népet, eléjük tárta, hogy mit kíván Isten ebben a dologban.PK 401.4

Felhívta figyelmüket az Akház király uralkodása alatt történtekre. Elismételte Isten üzenetét, amellyel annak idején megdorgálta Izráel kegyetlenségét és zsarnokságát. Júda fiai — bálványimádásuk miatt — Izráel népe kezébe kerültek, akik még náluk is bálványimádóbbak voltak. Az utóbbi szabad folyást engedve gyűlöletének, Júda férfiai közül sok ezret megölt. A nőket és gyermekeket pedig rabul ejtette, hogy vagy az ő rabszolgái legyenek, vagy áruba bocsátva őket, a pogányokat szolgálják.PK 401.5

Júda bűnei miatt az Úr nem lépett közbe az összecsapás elhárítására, de Odéd próféta által megdorgálta a győztes hadsereg kegyetlen tervét: ,,Arra gondoltok, hogy Júdának és Jeruzsálemnek fiait megalázzátok, hogy néktek szolgáitok és szolgálóleányitok legyenek: avagy ezáltal nem teszitek-é magatokat bűnösökké az Úrnál, a ti Isteneteknél?” (2 Krón 28:10). Odéd figyelmeztette Izráel népét, hogy az Úr haragja felgerjed ellenük, és méltánytalan, zsarnoki eljárásukkal kihívják az Úr büntető ítéletét. E szavak hallatára a fegyveresek ott hagyták a foglyokat és a zsákmányt a fejedelmek és az egész gyülekezet előtt. Majd egyes vezetők Efráim törzséből “felvevék a foglyokat, és akik mezítelenek valának közülük, felöltözteték a zsákmányból; felöltözteték azokat, sarukat is adának lábaikra; ételt és italt is adának nékik; sőt meg is kenék őket, és a gyengélkedőket szamarakra helyezék, és vivék őket a pálmafák városába, Jerikóba, az ő atyjokfiaihoz” (2 Krón 28:15).PK 402.1

Nehémiás és mások is kiváltottak egyes zsidókat, akiket honfitársaik eladtak a pogányoknak. Nehémiás ezt az eljárást ellentétben állította azoknak a magatartásával, akik földi nyereségért rabszolgasorba döntötték testvéreiket. “Nem jó dolog ez, amit ti cselekesztek” — mondta. “Hát nem fogtok a mi Istenünk félelmében járni, hogy valahára ne gyalázzanak már minket a pogányok, a mi ellenségeink?”PK 402.2

Nehémiás tudomásukra hozta, hogy ő — akit a perzsa király hatalommal ruházott fel — nagy jutalékot igényelhetne a maga egyéni hasznára. De még azt sem fogadta el, ami jogosan megilletné. Ehelyett bőkezűen adakozott a szegények nyomorának enyhítésére. Kérlelte a zsaroló zsidó vezetőket, hogy hagyják abba ezt a gonoszságot. Adják vissza a földet és a kicsikart többletpénzt a szegényeknek! Kölcsönözzenek nekik zálog és uzsorakamat nélkül!PK 402.3

Ezek a szavak az egész gyülekezet előtt hangzottak el. Ha a vezetők igazolni akarták volna magukat, lett volna erre alkalmuk. De nem hoztak fel semmit sem mentségükre. “Visszaadjuk — mondták — és tőlük nem veszünk semmit; úgy cselekszünk, amint te mondod.” Nehémiás ekkor megeskette őket a papok jelenlétében, “hogy e beszéd szerint fognak cselekedni”. “És monda az egész gyülekezet: Ámen. És dicsérik az Urat, és e beszéd szerint cselekedett a nép.”PK 402.4

Ez a feljegyzés fontos tanulságot rejt magában. “Minden rossznak gyökere a pénz szerelme” (1 Tim 6:10). Korunkban a nyereségvágy szenvedélye teljesen hatalmába kerít embereket. Sokszor csalással jutnak vagyonhoz. Tömegek küszködnek a szegénységgel. Kénytelenek kis bérért nehéz munkát végezni, és még a legszűkösebb életszükségletüket sem képesek megszerezni. A reménytelen gürcölés és nélkülözés súlyosbítja terhüket. Gondterheltek, nyomorultak, és nem tudják, hova forduljanak segítségért. Mindez azért van, mert a gazdagok tékozolni akarnak és vagyont gyűjteni.PK 402.5

A pénz és hivalkodás szeretete tolvajok és rablók barlangjává teszik a vi-lágot. A Szentírás megrajzolja a közvetlen Krisztus második eljövetele előtt uralkodó kapzsiságot és zsarnokságot. “Nosza immár ti gazdagok” — írja Jakab — “kincset gyűjtöttetek az utolsó napokban! Ímé a ti mezőiteket learató munkások bére, amit ti elfogtatok, kiált. És az aratók kiáltásai eljutottak a Seregek Urának füleihez. Dőzsöltetek e földön és dobzódtatok; szíveteket legeltettétek, mint áldozás napján. Elkárhoztattátok, megöltétek az igazat; nem áll ellent néktek” (Jk 5:1. 3-5).PK 403.1

Még olyanok is végigjárják a zsidó előkelők útját, akik vallják, hogy félik az Urat. Többet követelnek, mint amennyi jogos, mert megtehetik, így lesznek elnyomókká. Krisztus vallása megvetés tárgya, mert a Krisztus nevét viselők életében kapzsiság és álnokság látható; és mert az egyház nem törli nyilvántartásából azok nevét, akik jogtalanul jutottak javaikhoz. Sok ember hitét megrontja a tékozlás, csalás, zsarolás, és tönkreteszi lelkiségét. Az egyház nagymértékben felelős tagjai gonoszságáért. Bűnre bátorít, ha nem emeli fel szavát a bűn ellen.PK 403.2

A világ szokásai nem jellemezhetik a hivőt. Nem követheti durvaságát, csalásait, zsarolását. A felebarát ellen elkövetett minden igazságtalan tett az aranyszabály megsértése. Minden igazságtalanságot, amit Isten gyermekei ellen elkövetünk, szentei személyében Krisztus ellen követjük el. Ha bármilyen vonatkozásban ki akarjuk használni mások tudatlanságát, gyengeségét vagy szerencsétlenségét, ezt a kísérletünket csalásként jegyzik fel a mennyei könyvekben. Aki igazán féli Istent, az inkább éjjel-nappal keményen dolgozik és a nyomorúság kenyerét eszi, mintsem hódoljon a nyerészkedés szenvedélyének, amely nyomorgatja az özvegyet és árvát, és megfosztja az idegent jogaitól.PK 403.3

Az egyenességtől való legkisebb elhajlás ledönti a korlátokat, és felkészíti az ember szívét még nagyobb jogtalanságok elkövetésére. Amilyen mértékben jut az ember előnyhöz másnak a rovására, ugyanolyan mértékben csökken lelki érzékenysége Isten Lelke befolyása iránt. Az ilyen áron szerzett nyereség félelmes veszteséget jelent.PK 403.4

Mindnyájan adósok voltunk a mennyei igazságszolgáltatás előtt, és nem volt semmink, amiből kifizethettük volna adósságunkat. Akkor Isten Fia, aki megszánt minket, lefizette megváltásunk árát. Szegénnyé lett, hogy szegénysége által mi meggazdagodjunk. A szegények iránti nagylelkűségünkkel mutatjuk meg, hogy őszintén hálásak vagyunk irgalmáért. “Cselekedjünk jót mindenekkel — köti lelkünkre Pál apostol -, kiváltképpen pedig a mi hitünknek cselédeivel” (Gal 6:10). Szavai összhangban vannak azzal, amit a Megváltó mondott: ,,A szegények mindenkor veletek lesznek, és amikor csak akarjátok, jót tehettek velök.” “Amit akartok... hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal, mert ez a törvény és a próféták” (Mk 14: 7; Mt 7:12).PK 404.1