10. A Nagy Szabadulás

Amikor az emberi törvények védelmét megvonják Isten törvényének tisztelőitől, számos országban intézkednek elpusztításukról. A rende-letben kitűzött idő közeledtére az emberek eltervezik a gyűlölt közösség kiirtását. Elhatározzák, hogy egy éjszakán döntő csapást mérnek rájuk, hogy végképp elnémítsák az ellenkezés és dorgálás hangját.NR 101.1

Isten gyermekei — egyesek a börtöncellákban, mások az erdők és hegyek eldugott rejtekében — Istenhez könyörögnek védelemért, miközben mindenféle, gonosz angyalok által befolyásolt fegyveresek megölésüket tervezik. Amikor azonban a válság tetőzik, Izrael Istene közbelép, hogy megszabadítsa választottait. Az Úr ezt mondja: „Úgy fogtok énekelni, mint az ünnepszentelés éjjelén, szívetek pedig úgy örül, mint a zarándok, aki fuvolaszó mellett megy az Úr hegyére, Izrael Kősziklájához. Fölmorajlik az Úr fenséges szava, láthatóvá lesz lesújtó karja, felbőszült haragjában, perzselő tűz lángjában, orkánban, zivatarban, jégverésben.” (Ézsaiás 30: 29-30)NR 101.2

Amikor a győzelemittas, gúnyolódó, átkozódó gonosz tömeg már- már ráront zsákmányára, az éj sötétjénél sűrűbb feketeség ereszkedik a földre. Majd egy szivárvány, amely az Isten trónjától indul ki és átíveli az eget, úgy tűnik, mintha minden imádkozó csoportot körülzárna. A dühös sokaság megtorpan. Elhal a gúnyos kiáltás. Elfeledkeznek dühük célpontjáról. Szörnyű balsejtelmek között merednek Isten szövetségének jelére, és szeretnének elrejtőzni megsemmisítő fényessége elől.NR 101.3

Isten népe ekkor egy tiszta, csengő hangot hall: „Nézzetek fel!” És ők feltekintve, meglátják az ígéret szivárványát. Eltűnnek az eget eltakaró haragos, fekete felhők, és Isten népének tekintete, mint egykor Istváné, a mennyre szegeződik. Megpillantják Isten dicsőségét és a trónon ülő Emberfiát, akinek mennyei alakján is megláthatok megaláztatásának jelei; hallják, amint elhangzik tőle ez a kérés az Atya és a szent angyalok előtt: „Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok” (János 17:24). Az új hang zendül, amely bejelenti a győzelmet: „Jönnek! Jönnek a szentek, az ártatlanok és makulátlanok, akik megtartották az én béketűrésre intő beszédemet.”NR 101.4