Érv az ember érdekében

Az egész menny láthatta, hogy Isten mennyire igazságos mind Sátán elítélésében, mind pedig az ember megváltásában. Lucifer kijelentette: ha Isten törvénye változhatatlan, ha a büntetést nem lehet elengedni, akkor minden törvényszegőt örökre ki kell rekeszteni a Teremtő kegyelméből. Azt állította, hogy a bűnös emberiség nem váltható meg, ezért az ő jogos zsákmánya. Krisztus halála azonban olyan érv volt az ember érdekében, amit nem lehetett megdönteni. A törvény büntetése Krisztust érte, ki Istennel egyenlő, az ember pedig önmagának tudhatja Krisztus igaz életét, és töredelmes, alázatos magatartással győzhet Sátán hatalmán, miként Isten Fia győzött. Isten igaz, és megigazítja azokat, akik hisznek Jézusban.NR 15.1

Krisztus azonban nemcsak azért vállalta a szenvedést és a halált, hogy megváltsa az embert. Azért jött, hogy a „törvényt naggyá tegye és dicsőségessé”. Nemcsak azért jött, hogy e föld lakói úgy tekintsék a törvényt, ahogy kell, hanem azért is, hogy az egész világegyetemnek megmutassa: Isten törvénye változhatatlan.NR 15.2

A végső ítéletkor bebizonyosodik, hogy a bűnre semmiféle indok nincs. Amikor az egész föld Bírája Sátánnak szegezi a kérdést: „Miért lázadtál ellenem, és ragadtad el tőlem országom polgárait?” — a bűn szerzőjének nem lesz semmi mentsége. Minden száj megnémul, és a lázadás serege szótlan lesz.NR 15.3

A Golgota keresztje nemcsak a törvény változhatatlanságát hirdeti a világegyetemnek, hanem azt is, hogy a bűn zsoldja a halál. Amikor a Golgotán elhangzott a haldokló Jézus „elvégeztetett!” kiáltása, meg- kondult Sátán felett a lélekharang. Az oly rég óta folyó nagy küzdelem eldőlt, és most már biztos lett, hogy a bűn végleg meg fog semmisülni. Isten Fia átlépte a sír kapuját, hogy a „halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt” (Zsidókhoz írt levél 2:14). Lucifer magas méltóságra vágyott, és ezért azt mondta: „Fölmegyek az égbe, Isten csillagai fölé emelem trónomat, ... hasonló leszek a Felségeshez”. Isten pedig kijelentette: „Hamuvá tettelek a földön, ... nem lesz belőled soha semmi”. (Ézsaiás 14:13-14, Ezékiel 28:18-19) Amikor „Eljön a nap, amely olyan lesz, mint az izzó ke-mence. Olyan lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a polyva, elégeti őket az az eljövendő nap — mondja a Seregek Ura —, nem marad sem gyökerük, sem águk.” (Malakiás könyve 3:19; Károli: Malakiás 4:1)NR 16.1

Az egész világegyetem látni fogja a bűn jellegét és következményeit. A bűn végleges megsemmisítése, ami kezdetben, amíg az nem fejlődött ki a maga teljességében, az angyalokat megfélemlítette, Istent pedig meggyalázta volna, most bizonyítja Isten szeretetét, és megalapozza dicsőségét a világegyetem lényei előtt, akik boldogan teljesítik akaratát, akiknek szívében van törvénye. Soha többé nem lesz gonoszság. Isten Igéje így hangzik: „Ha ő véget vet valaminek, nem lesz szükség még egy csapásra” (Náhum 1:9). Isten törvényét, amelyet Sátán a szolgaság jármának bélyegzett, minden lény a szabadság törvényének fogja tisztelni. A próbára tett és a próbából győztesként kikerült teremtettség soha többé nem lesz hűtlen azzal szemben, aki tökéletesen bemutatta mérhetetlen szeretetét és végtelen bölcsességét.NR 16.2