Elérkezett a szabadulás

Isten éjfélkor mutatja meg hatalmát népe szabadítására. Feltűnik a nap, és teljes fényében ragyog. Jelek és csodák történnek gyors egymásutánban. A gonoszok rémülten és csodálkozva nézik ezeket a jeleneteket, az igazak pedig szent örömmel szemlélik szabadulásuk jeleit. A természetben mintha minden a visszájára fordulna. A folyók állóvizekké válnak. Sötét, nehéz felhők jelennek meg, majd egymásra tornyosulnak. A haragos ég közepén egyetlen tiszta hely marad, ez pedig leírhatatlan, micsoda fénytől ragyog. Innen hallatszik Isten hangja, olyan, mint a vízesésé. Ezt mondja: „Megtörtént!” (Jelenések 16:17).NR 102.1

Ez a hang megremegteti az eget és a földet. Hatalmas földrengés támad, „olyan nagy földrengés, amilyen nem volt, amióta ember született a földre” (Jelenések 16:18). Úgy tűnik, mintha az ég megnyílna és bezárulna, és az Isten trónjáról kiáramló dicsőség sugarakat lövellne. A hegyek szélben hajladozó nádszálként inognak, és durva kövek szóródnak szerteszét. Mennydörgés hallatszik. Vihart jelez. A tenger tombol. Forgószél süvölt, mintha öldöklő démonok kiáltoznának. Az egész föld megduzzad, mint a hullámzó tenger. Felszíne széttöredezik. Mintha az alapja kimozdult volna. Egész hegyláncok lesüllyednek. Lakott szigetek tűnnek el. A kikötők környékét, amelyeket a gonoszság Szodomává formált, elnyelik a tajtékzó hullámok. Isten megemlékezik a nagy Babilonról, „hogy megitassa haragja poharából a bosszúállás borával” (Jelenések 16:19). Hatalmas jégdarabok, „talentum nagyságú” jegek pusztítanak (Jelenések 16:21). A föld legragyogóbb városai összeomlanak. Nagyúri paloták, amelyekre a föld nagyjai vagyonukat tékozolták, hogy a maguk dicsőségét emeljék, szemük láttára válnak romhalmazzá. A börtönfalak széthasadnak, és Isten gyermekei, a hitükért raboskodók, megszabadulnak.NR 102.2

Sírok nyílnak meg, és „azok közül, akik alusznak a fold porában, sokan felébrednek majd: némelyek örök életre, némelyek gyalázatra és örök utálatra” (Dániel 12:2). Azok, akik a harmadik angyal üzenetébe vetett hittel haltak meg, megdicsőülten jönnek elő sírjukból, hogy meghallják, amikor Isten békeszövetséget köt törvénye megtartóival. „Azok is, akik átszegezték” (Jelenések 1:7), akik gúnyolták és kine-vették Krisztust haláltusájában; és akik a leghevesebben támadták igazságát és népét, feltámadnak, hogy meglássák Krisztus dicsőségét és a hűségesek megdicsőülését.NR 103.1

Az égből vad villámok cikáznak, és lángszőnyeggel borítják el a földet. Akik még nem is olyan rég vakmerők, kérkedők, kihívóak vol-tak, és ujjongva tapostak Isten törvénytartó népén, nem tudnak hova lenni a megdöbbenéstől, és reszketnek a félelemtől. Ebben az órában a démonok is elismerik Krisztus istenségét, reszketnek hatalma előtt.NR 103.2