Loading...
Larger font
Smaller font
Copy
Print
Contents
Megszentelt élet - Contents
  • Results
  • Related
  • Featured
No results found for: "".
  • Weighted Relevancy
  • Content Sequence
  • Relevancy
  • Earliest First
  • Latest First
    Larger font
    Smaller font
    Copy
    Print
    Contents

    Negyedik fejezet — A tüzes kemence

    Abban az évben, midőn Dániel és társai Bábel királyának szolgálatába léptek, olyan dolgok történtek, amelyek a héber ifjakat komoly próbára tették s amelyek Izráel Istenének hatalmát és hűségét a bálványimádó nép előtt bebizonyították.ME 27.1

    Miközben Nabukodonozor király sötét sejtelmekkel telve tekintett a jövőbe, egy alkalommal olyan különös álmot látott, amelytől úgy megijedt, hogy azonnal felébredt. Jóllehet az éjjeli látomás nagyon mély benyomást gyakorolt rá, másnap mégsem tudott a részletekre visszaemlékezni. Egybehívta tehát csillagászait és varázslóit akiknek nagy gazdagságot, kincseket ígért, hogy az álmot és értelmét megmondják. Ám ők így feleltek: “...mondd meg az álmot a te szolgáidnak, és megjelentjük az értemét” (Dán 2:4).ME 27.2

    A király jól tudta, hogy ha igazán meg tudnák fejteni az álmot, úgy magát az álmot is tudnák. Az Úr gondviselése adta a hatalmas uralkodónak az álmot és az Ő akarata volt, hogy Nabukodonozor annak részleteit elfelejtse — de kedélyére gyakorolt nyomasztó hatása megmaradjon, azért, hogy Bábel bölcseinek elbizakodottságát és csalását leleplezze. Az uralkodó nagyon haragudott és megfenyegette őket, hogy amennyiben az álmot egy bizonyos határidőn belül nem tudják elmondani és megfejteni, mindnyájukat megöleti. Dániel és társai is halálra voltak kárhoztatva a hamis prófétákkal együtt; azonban Dániel Istenben bízva, a király elé lépett és haladékot kért, hogy az álmot, valamint annák megfejtését közölhesse.ME 27.3

    Az uralkodó engedett Dániel kérésének, mire ő három társát magához véve, ügyüket Isten elé tárta, bölcsességet és értelmet kérve a világosság forrásától. Jóllehet a király udvarában ezek az ifjak folytonos kísértéseknek voltak kitéve, Isten iránti felelősségükről mégsem feledkeztek meg soha. Szilárdan meg voltak győződve, hogy Isten gondviselése helyezte őket felelős állásaikba s eltökélték magukban, hogy igazságát hűségesen kinyilvánítják s művét elvégzik. Istenben bíztak. A veszedelem idején hozzá folyamodtak segedelemért és az Úr készséggel sietett segítségükre.ME 27.4

    Larger font
    Smaller font
    Copy
    Print
    Contents