János és Júdás

A János és Júdás jelleme közötti éles elletétből nagyon hasznos tanulságot vonhatunk le. János az igazi megszentelődés élő valósága volt. Ellenben Júdás, külsőleg ugyan jámbornak látszott, jellemében inkább sátáni, mint isteni volt. Jóllehet az Úr Jézus tanítványának adta ki magát, a Mestert mind szavaival, mind cselekedeteivel megtagadta.ME 45.2

Júdásnak ugyanolyan alkalma volt, mint Jánosnak, hogy Jézust vegye példaképének és hogy mindenben az ő példáját kövesse. Ő is hallotta az Úr tanításait, és az isteni kegyelem kész volt jellemét átalakítani. De mialatt János komolyan harcolt saját hibái ellen és minden igyekezetével azon volt, hogy jellemét Krisztus képmására alakítsa át, Júdás saját lelkiismerete ellen cselekedett, engedett a kísértéseknek, becstelen szokásokat vett fel, amelyek őt Sátán képmására alakították át.ME 45.3

Ez a két tanítvány ábrázolja az egész kereszténységet. Miközben mindketten Krisztus követőinek adják ki magukat, csak az egyik osztály jár szelídségben és alázatosságban, de igyekszik mindenben Krisztushoz hasonlóan cselekedni, holott a másik osztály egész életével bizonyságát adja annak, hogy az Üdvözítő szavát csak hallgatja, de nem tartja meg. Az egyik osztályt megszenteli az igazság, a másik mit sem tud az isteni kegyelem átalakító erejéről. Az egyik osztály mindennap meghal saját énjének és igyekszik a bűn felett győzelmet aratni, mialatt a másik kényelmesen átadja magát saját élvezeteinek és ezzel Sátán szolgálatába áll.ME 46.1