Életszentség útja: engedelmesség

Életemben sok olyan emberrel találkoztam már, aki azt állította, hogy élete bűntelen. Ám, ha megvizsgáltuk életét a Biblia világosságánál, azonnal kitűnt, hogy Istent szent parancsolatait nyíltan megszegte. A szombat parancsolatának örök érvényessége mellett felhozott legvilágosabb érvek sem voltak képesek lelkiismeretüket felébreszteni. Istennek világos rendeleteit ugyan nem vonhatták kétségbe, de legkülönfélébb módon igyekeztek magukat áthágásukért mentegetni. Hangsúlyozták, hogy ők jámborok és a hét minden egyes napján imádják Istent. Azt mondják, hogy igen sok jámbor ember élt, aki a szombatot nem tartotta meg. A megszentelt életű embereket Isten nem kárhoztatja, még akkor sem, ha nem is tartják meg a szombatot. Isten sokkal irgalmasabb annál, hogy a hetedik nap megrontásáért megbüntesse őket. Környezetük sajátságos embereknek tekintené őket, ha elkezdenék a szombatot tartani s a világi befolyásuknak csak ártanának ezzel. Különben is az államhatalom rendeleteit tiszteletben kell tartani.ME 50.2

Isten előtt értéktelen az a megszentelődés, amely egyik határozottan kijelentett parancsolatát lábbal tapossa. Isten törvénye szent, azt bűntelenül senki sem szegheti meg. Aki az embereknek azt sugallja, hogy Isten egyik parancsolatát lelkiismeret-furdalás nélkül áthághatják a sötétség fejedelme, aki már a paradicsomban így szólt Évának: “Nem fogtok meghalni.” Éva azzal áltatta magát, hogy Isten bizonyára sokkal irgalmasabb annál, mintsem egyik jelentéktelennek és értelmetlennek látszó parancsának megszegéséért megbüntesse őt. Erre a téves következtetésre jutnak sok ezren, hogy ezáltal Isten törvényei iránti engedetlenségüket mentegessék. Akit Krisztus lelke hat át, Isten minden egyes parancsolatát készséggel fogja megtartani, tekintet nélkül a körülményekre, amelyek között él. Az Üdvözítő így szólott: “Én megtartottam Atyám parancsolatait.” Ádám és Éva megszegték Isten parancsolatait s bűnük rettenetes következményei szolgáljanak intő például, nehogy hozzájuk hasonlóan cselekedjünk. Krisztus a következő szavakkal imádkozott tanítványaiért: “Szenteld meg őket a te igazságodban, a te igéd igazság” (Jn 17:17). Az igazi szentség és jámborság az igazság iránti engedelmességből áll. Akik Istent teljes szívükből szeretik, minden egyes parancsolatát szeretni fogják. Az igazán megszentelt szív a legteljesebb összhangban van az isteni parancsok minden egyes szabályával, mert azok szentek, igazak és jók.ME 51.1