Fel! Előre!

A megszentelődésben állandóan felfelé kell haladnunk. Péter apostol nagyszerűen elénk tárja fokozatait: “Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván a ti hitetek mellé ragasszatok jócselekedetet, a jócselekedet mellé tudományt, a tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést, a tűrés mellé pedig kegyességet, a kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztusnak megismerésére nézve... Annakokáért, atyámfiai, igyekezzetek inkább a ti elhívástokat és kiválasztatásotokat erőssé tenni, mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg soha. Mert ekképpen gazdagon adatik majd néktek a mi Urunknak és megtartónknak a Jézus Krisztus örök országába való bemenetel” (2Pt 1:5-11).ME 72.1

Ezek a szavak elég világosan vázolják az igaz ösvényt, amelyen ha haladunk bizonnyal nem fogunk megbotlani. Akik e keresztényi kegyelmi ajándékok elnyerése után vágyakoznak és a gyarapítás terve szerint munkálkodnak, azoknak megígérte az Úr, hogy lelki adományaikat megsokszorozza. Péter apostol így szól azokhoz, akik ezt a hitet elnyerték: “Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak a mi megtartó Urunknak megismerésében” (2Pt 1:2). Az isteni kegyelem lehetővé teszi mindazoknak, akik erre vágyakoznak, hogy a földről a mennybe vezető fénylő létra fokain át végül ujjongással és örökkévaló örömmel vonuljanak be az Isten városának kapuin.ME 72.2

Megváltónk igényt tart egész lényünkre; legelső és legszentebb gondolatainkat és legtisztább legbensőségesebb érzelmeinket kéri tőlünk. Ha tényleg részeseivé lettünk az isteni természetnek, akkor az Úr dicsérete tölti be szívünket és árad szét ajkunkról. Biztonságunk egyedül az, ha magunkat teljesen alárendeljük Istennek és a kegyelemben és az igazság ismeretében állandóan növekszünk.ME 72.3