Tizedik fejezet — A krisztusi jellemvonások kialakulása

A keresztény jelleme mindennapi életében mutatkozik meg. Krisztus mondta: “Minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem” (Mt 7:17). Megváltónk önmagát egy szőlőtőhöz hasonlítja, tanítványait pedig annak venyigéihez. Határozottan kijelenti, hogy aki az ő tanítványa akar lenni, annak jó gyümölcsöt kell teremni, ezután pedig megmutatja, hogy a venyigék mily módon lehetnek gyümölcsözők. “Maradjatok énbennem és én is tibennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanem ha a szőlőtőkén marad, aképpen ti sem hanem ha énbennem maradtok” (Jn 15:4).ME 61.1

Pál apostol leírja azokat a lelki gyümölcsöket, amelyeket a kereszténynek teremnie kell. “De a léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség” (Gal 5:22). Mindezek a becses kegyelmi ajándékok Isten törvényeinek a gyakorlati életben alkalmazott elvei.ME 61.2

Isten törvénye az egyedüli zsinórmértéke az erkölcsi tökéletességnek. Ezt a törvényt gyakorlatilag a legteljesebben Krisztus élete mutatta be. Ő önmagáról mondotta, hogy az Atyának parancsait megtartotta. Csak az ilyen engedelmesség felel meg az Isten szavában kifejezett követelményeknek. “Aki azt mondja, hogy őbenne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt” (1Jn 2:6). Ha netán arra gondolnánk, hogy mi erre képtelenek vagyunk, jusson eszünkbe az Úr ígérete: “Elég néked az én kegyelmem” (2Kor 12:9). Miközben magunkat Isten törvényének égi tükrében szemléljük, belátjuk a bűnnek rendkívül szennyes voltát és tudatára ébredünk szomorú állapotunknak. De a bűnbánat és hit által megállhatunk Isten előtt, aki kegyelmében képessé tehet bennünket parancsolatai iránti engedelmességre.ME 61.3