Szüleink boldogítása.

A keresztény fiatalok minden földi boldogságnál jobban fogják kívánni istenfélő szüleik helyeslését és szeretetét. Tisztelik és becsülik szüleiket. Életük egyik fő célja, hogy őket boldoggá tegyék. A mai lázadó korban az olyan gyermekek, akiket nem tanítottak és fegyelmeztek helyesen, kevéssé törődnek a szüleikkel szembeni kötelességekkel. Gyakran előfordul, hogy minél többet tesznek értük a szüleik, annál hálátlanabbak és annál kevésbé tisztelik őket.ÜI 191.3

Gyermekek, akiket kiszolgálni és dédelgetni szoktak, mindig elvárják azt. Ha várakozásaik nem teljesülnek, akkor elkedvetlenednek és elcsüggednek. Ez a hajlam egész életükön át végigkíséri őket. Önállótlanok lesznek, folyton másoktól várják a segítséget, és azt, hogy a kedvükben járjanak. Még felnőttkorukban is azt hiszik, hogy visszaélés áldozatai, ha ellentmondással találkoznak. Így egész életútjukon át gyötrődnek, alig bírják elhordozni az élet terheit. Gyakran mogorvák és bosszankodnak, mert nincs minden a kívánságuk szerint.ÜI 191.4

A gyermekeknek érezniük kell, hogy adósak szüleiknek, mert vigyáztak rájuk kiskorukban és gondozták őket. Tudatára kell ébredniük, hogy szüleik értük sok félelmet álltak ki. Különösen istenfélő, lelkiismeretes szülőknek életbevágó, hogy gyermekük a helyes utat válassza. Milyen nehéz volt a szívük, amikor hibákat fedeztek fel gyermekeikben! Ha a gyermekek, akik szüleik szívét szomorítják, láthatnák tetteik hatását, bizonyára változtatnának szokásaikon. Ha hallhatnák az imákat, amelyek értük szállnak fel Istenhez, és láthatnák édesanyjuk könnyeit, ha meghallanák elfojtott sóhajtásaikat, s mindez tudatosulna bennük, szívük meglágyulna, bevallanák tévedéseiket és bocsánatot kérnének.ÜI 191.5