“Mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága.”

Eltéríti az embert az igazi jóság és erény útjáról, ha enged saját hajlandóságainak. Ha van az ifjúságban erkölcsi erő és szilárdság, akkor hiába jelentkezik a legerősebb kísértés. Sátán megkísért benneteket, de rajtatok múlik, hogy engedtek-e neki? Egész seregének sem áll hatalmában, hogy azt, akit megkísért, vétekre kényszerítse. A bűnre nincs mentség.ÜI 242.4

Míg sok ifjú erejét hiábavalóságokra pocsékolja el, mások fegyelmezik elméjüket és tudást halmoznak fel. Felövezték magukat Isten fegyverzetével, hogy megvívják az élet harcait, és elhatározták, hogy eredményesek lesznek. De csak akkor lehet sikerük, ha szeretetük Istenben összpontosul. Ha egész szívükkel az Úrhoz járulnak, elvetve mindazok hízelkedését, akik a legcsekélyebb mértékben is csökkenthetnék a helyes életmódra irányuló szándékaikat, lesz erejük és bizalmuk Istenben.ÜI 242.5

A hiú szórakozás nem valódi boldogság. Azok, akik szeretik a könnyelmű társaságot, e jellemvonásuknak addig hódolnak, amíg mindent betöltő szenvedély válik belőle. Életüket kitölti az öltözködés, a szórakozóhelyek látogatása, a nevetgélés és a hiú fecsegés a legfelületesebb dolgokról. Képtelenek áhítattal olvasni a Bibliát és mennyei dolgokról elmélkedni. Nyomorultul érzik magukat, ha nincs az életükben valami izgató. Nincs bennük a valódi boldogsághoz szükséges erő, ezért más, hasonlóan üres ifjak társaságára szorulnak.ÜI 243.1

Az a fiatal, aki Isten szavában és az áhítat óráiban találja örömét és boldogságát, mindig felüdül, amikor az élet forrásából merít. Olyan erkölcsi kiválóságot nyer el, amit mások el sem képzelhetnek. Az Istennel való közösség elősegíti a jó gondolatokat, a nemes törekvéseket, az igazság tiszta felismerését, s a tetteknek magasztos indítékaik lesznek. Akik így összekapcsolódnak Istennel, azokat fiaivá fogadja. Állandóan magasabbra jutnak, Istenről és az örök életről mind tisztább látást nyernek, míg az Úr világosság hordozóivá és a világ bölcsességévé teszi őket.ÜI 243.2

Azok, akik megmaradnak Jézusban, boldogok és örömteli életet élnek. Beszédüket nemes szelídség jellemzi, tetteikben az örök és magasabb rendű értékek tisztelete nyilatkozik meg, s ajkuk az örömteli éneket visszhangozza, amely Isten trónjától árad. Ez “a kegyességnek ama titka”, amely bár nem könnyen magyarázható, de annál inkább érezhető és örömet adó. Bár a konok és lázadó szív elzárhatja kapuját Isten kegyelmének minden befolyása és a Szentlélek minden adománya előtt, de “a bölcsesség útja gyönyörűséges út és minden ösvénye: békesség.” Minél szorosabban kapcsolódunk Krisztushoz, annál jobban mutatják szavaink és cselekedeteink az Ő kegyelmének győzelmes és átalakító hatalmát.ÜI 243.3