A jellemfejlesztés fontossága

Isten kijelölte a szülők munkáját, hogy gyermekeik jellemét kifejlesszék az isteni mintára. Isten kegyelme által elvégezhetik ezt a munkát, azonban türelmet, komoly erőfeszítést, szilárdságot és határozottságot követel, hogy vezessék a gyermekek akaratát és megfékezzék indulataikat, szenvedélyeiket. A magára hagyott föld csak bogáncsot és tövist terem. Aki hasznos és maradandó áldást akar biztosítani magának, készítse elő a talajt, vesse el a magot, kapálja körül a fiatal gyökereket, gyomlálja ki a gazt, lazítsa meg a talajt, akkor az értékes növény virul majd és gazdagon visszafizeti a gondozást és a munkát.TGy 225.3

A jellemfejlesztés a legfontosabb munka, amelyet valaha emberekre bíztak és komoly tanulmányozása sohase volt fontosabb, mint most. Még sohase hívtak el egy nemzedéket oly fontos feladatra, mint a mostanit. Fiatal férfiakat és nőket még sohase fenyegettek oly nagy veszedelmek, mint ma (CG 169).TGy 225.4

A jellemszilárdság két dologból áll: az akarat erejéből és az önuralom erejéből. Sok ifjú összetéveszti az erős, fékezetlen szenvedélyt a jellemerővel, azonban, akit szenvedélyei uralnak, az gyenge ember. Az igazi nagyságot és nemességet nem a bennünket legyőző érzelmek erejével mérjük, hanem azokkal, amelyeket mi győzünk le. A legerősebb ember az, aki habár érzékeny a bántalmak iránt, mégis megfékezi szenvedélyeit és megbocsát ellenségeinek. Az ilyen emberek az igazi hősök.TGy 225.5

Sok embernek alacsonyrendű elgondolása van arról, hogy mivé lehetne, ezért törpék és szűkkeblűek maradnak, pedig ha ápolnák Istentől nyert képességeiket, akkor nemes jellemet fejleszthetnének és befolyásuk által lelkeket nyerhetnének Krisztusnak. Az ismeret hatalom, azonban a szellemi képesség szívjóság nélkül: hatalom a gonoszra.TGy 225.6

Szellemi és lelki képességeinket Isten adta, azonban minden személy nagy mértékben önmaga építi fel jellemét. Az épület is naponta emelkedik. Isten Igéje figyelmeztet, hogy ügyeljünk rá, hogyan építünk, hogy házunkat az örök sziklára építsük. Eljön az idő, amikor munkánk majd úgy nyilatkozik meg, amilyen a valóságban. Most van itt az idő mindnyájunk számára, hogy fejlesszük mindazokat a képességeinket, amelyeket Isten adott, hogy hasznos jellemet fejlesszünk e földi életre és az eljövendő örök életre.TGy 226.1

Életünk minden cselekedete bármily jelentéktelen, befolyással van jellemünk fejlődésére. A nemes jellem értékesebb a földi vagyonnál és a jellemfejlesztés a legnemesebb munka, amelyet az ember vállalhat.TGy 226.2

A körülmények által alakított jellem változékony, ingadozó és kiegyensúlyozatlan; az ellentmondások tömege. Tulajdonosaiknak nincsen magasztos céljuk, vagy tudatos rendeltetésük az életben, ezért nem gyakorolnak nemesítő befolyást mások jellemére. Céltalanok és erőtelenek.TGy 226.3

Használjuk fel bölcsen azt az időt, amelyet itt e földön tölthetünk! Isten azt akarja, hogy gyülekezete egy élő, odaszentelt, munkálkodó gyülekezet legyen, azonban népünk, mint közösség, még nagyon távol van ettől. Isten erős, bátor, tevékeny, élő keresztényeket hív, akik követik az igazi Mintaképet; akik határozott befolyást árasztanak Isten és az igazság mellett. Az Úr szent megbízatásként a legfontosabb és legünnepélyesebb igazságokat bízta reánk, de meg kell mutatnunk életünkre és jellemünkre gyakorolt befolyásukat (4T 656-657).TGy 226.4