Krisztus Saulust a gyülekezethez küldi tanításért

Sokan azt gondolják, hogy csak Krisztusnak felelősek világosságukért és tapasztalatukért, függetlenül az Ő elismert földi követőitől. Azonban Krisztus elítéli ezt az elgondolást tanítása és példája által, amelyet tanulságunkra adott. Gondoljunk Pál apostolra, akit Megváltónk alkalmassá tett a legfontosabb munkára, aki kiválasztott eszköze volt, akit közvetlen kapcsolatba hozott Önmagával. Mégse tanítja őt Pált személyesen az igazság leckéire. “Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?”, kérdezi Pál, de a Megváltó nem mondja meg neki közvetlenül, hanem kapcsolatba hozza őt gyülekezetével e szavakkal: “Menj be a városba és majd megmondják néked, mit kell cselekedned” (Acs 9:6). Jézus a bűnösök barátja. Szíve mindig nyitva és mindig megindul az emberek szenvedésein. Övé minden hatalom égen és földön, azonban tiszteletben tartja azokat az eszközöket, amelyeket Ő rendelt az emberek megvilágítására és üdvözítésére. Sault is a gyülekezethez irányítja, ami által elismeri a gyülekezet tekintélyét, hatalmát, amellyel Ő ruházta fel a világ megvilágosítására. A gyülekezet Krisztus megszervezett teste a földön, ezért tisztelnünk kell rendelkezéseit. Saulus esetében “Ananiás” Krisztust és az Ő földi szolgáit is jelképezi, képviseli, akiket Krisztus megbízott, hogy Őhelyette cselekedjenek.TGy 274.1

Saulus megtérésében fontos alapelvek tárulnak elénk, amelyeket mindig emlékezetünkben kell tartanunk. A világ megváltója nem szentesít vallási dolgokban oly tapasztalatokat és eljárásokat, amelyek függetlenek az Ő megszervezett és elismert gyülekezetétől, ott, ahol van gyülekezet.TGy 274.2

Isten Fia azonosította magát megszervezett gyülekezetének tekintélyével és tisztségével. Áldásait általa, eszközei által küldte, és így az embereket összekapcsolta azzal a csatornával, amelyen át áldását kiárasztotta. Habár Saulus szigorú lelkiismerettel üldözte a szenteket, ez nem tette őt bűntelenné. Midőn Isten Lelke meggyőzte kegyetlen eljárásáról, a tanítványoktól kellett tanulnia (3T 432-433).TGy 274.3

Mielőtt a világ világosságai lehetnének, a gyülekezet tagjainak át kell menniük egy fegyelmezésen, ha valóban Isten fiai és leányai. Isten nem teheti a férfiakat és nőket a világosság forrásaivá, ha még a sötétségben vannak, és önelégült állapotukban nem tesznek semmi erőfeszítést, hogy kapcsolatba kerüljenek a világosság Forrásával. Akik érzik saját fogyatkozásaikat, magukba mélyedve komolyan imádkoznak és cselekszenek is, azok elnyerik Isten segítségét. Mindenkinek sokat kell elfelejtenie önmagával kapcsolatban és sokat kell tanulnia. Régi szokásaikat és eljárásukat el kell hagyniuk. Helyesbítsék hibáikat és fogadják be teljesen az igazságot, hogy Isten kegyelme által elnyerhessék a győzelmet (9T 485).TGy 274.4