Isten azon szeretet szerint értékeli az adományt, amely az áldozathozatalra késztette az adakozót

A mennyei szentély mérlegén a szegények adományait, amelyeket Krisztus iránti szeretetből adtak, nem az összeg nagysága szerint értékelik, hanem azon szeretet szerint, amely az áldozatra késztette az adakozót. A bőkezű szegény ember, aki csak keveset adhat, ugyanolyan biztosan felismeri Krisztus ígéreteit, mint a gazdag, aki feleslegéből ad. A szegény ember az ő kevés javaiból hoz áldozatot, amit igazán megérez. Ő valóban megtagad magától némely dolgot, amelyre szüksége lenne kényelme szempontjából, míg a gazdag ember az ő bőségéből ad és nem érzi hiányát, mert nem tagad meg magától semmi olyat, amire valóban szüksége van. A szegény ember áldozatát tehát olyan szentség jellemzi, ami hiányzik a gazdag ember adományaiból, mert a gazdag az ő bőségéből ad. Isten gondviselése a rendszeres jótékonyság egész tervét az ember javára rendelte el. Az Ő gondviselése soha nem szünetel. Ha Isten szolgái követik az Ő megnyilatkozó gondviselését, akkor mindnyájan tevékeny munkások lesznek (3T 398-399).TGy 315.2

Istennek tetszik a kisgyermekek adománya is, ezért elfogadja azokat. Az adomány értékét az a lelkület határozza meg, amellyel adják. Midőn a keresztény követi az apostol által javasolt szabályt, s minden héten félretesz egy kis összeget és segít növelni a pénztárt, Isten szívesen fogadja adományát, mert éppen olyan nagy, sőt nagyobb áldozatot hoz, mint gazdagabb testvérei. A rendszeres adakozás terve megvéd minden családot a felesleges költekezés kísértésétől és különösen a gazdagok számára hoz áldást azáltal, hogy megóvja őket a pazarlástól (3T 412).TGy 315.3

Pál apostol az Isten ügyére való adakozással kapcsolatban egy szabályt fektetett le és megmondja, hogy mi lesz az eredménye a magunk és Isten számára. “Kiki amint eltökélte szívében, nem szomorúságból, vagy kénytelenségből; mert a jókedvű adakozót szereti az Isten.” “Azt mondom pedig: Aki szűken vet, szűken is arat.” “Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét; hogy mindenben, mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek. ...Aki pedig magot ád a magvetőnek és kenyeret eleségül ád, és megsokasítja a ti vetésteket és megnöveli a ti igazságtoknak gyümölcsét, hogy mindenben meggazdagodjatok a teljes jószívűségre, amely általunk hálaadást szerez az Istennek” (2 Kor 9:6-8, 10-11) [5T 735].TGy 316.1