Egyedül Krisztus ítélheti meg az embert

Krisztus megalázta magát, hogy az emberiség élére álljon, hogy szembeszálljon a kísértésekkel és elszenvedje azokat a próbákat, amelyeket az embereknek ki kell állniuk. Azért tette ezt, hogy megismerje, mit kell szenvednie az emberiségnek az elbukott ellenségtől, hogy tudja, hogyan könyörögjön a megkísértettekért.TGy 294.1

Isten Krisztust tette Bíránkká. Az Atya nem bíró, sem az angyalok nem azok. Krisztus emberi természetet vett Magára és tökéletes életet élt e világon, ezért Ő ítél meg bennünket. Egyedül Ő lehet a mi bíránk. Gondoltok erre testvéreim? Gondoltok erre lelkészek? Gondoltok erre apák és anyák? Krisztus emberi természetet vett magára, hogy bíránk lehessen. Senkit se jelöltek ki arra, hogy mások bírája legyen. Mindaz, amit megtehettek az, hogy fegyelmezzétek magatokat. Krisztus nevében könyörögve kérlek benneteket, ügyeljetek Krisztus parancsára: sohase üljetek az ítélőszékbe! Napról napra ez az üzenet hangzott füleimbe:“Szálljatok le az ítélőszékből!! Jöjjetek le alázattal!” (9T 185).TGy 294.2

Krisztus nem tekint minden bűnt egyforma nagynak. A bűnnek vannak fokozatai Előtte, mint a véges ember előtt is. Azonban bármily csekélynek tűnhet fel az emberek szemében ez vagy az a helytelenség, Isten szemében egy bűn se kicsi. Az a bűn, amelyet az emberek csekélységnek tartanak, Isten előtt nagy bűn lehet. A részegest megvetik és kijelentik, hogy bűne kizárja őt a mennyből; ugyanakkor nem feddik meg a büszkeséget, önzést és kapzsiságot, holott ezek a bűnök különösen sértik Istent. Ő a “kevélyeknek ellene áll”, és Pál apostol kijelenti, hogy “a fösvénység bálványimádás” (Kol 3:5). Akik ismerik Isten fenyegetését a bálványimádás ellen, azonnal meglátják, milyen súlyos bűn az (5T 337).TGy 294.3