Fejezet 66 — Íme, Én hamar eljövök

Nemrég egyik éjszaka a Szentlélek azt a gondolatot hozta elmémbe, hogy ha az Úr olyan hamar eljön, mint azt hisszük, akkor határozottabban kell a nép elé tárnunk az igazságot, mint a múltban tettük.TGy 404.1

Ezzel kapcsolatban gondolataim visszaszálltak az 1843-1844-ben élő hívők tevékenységére. Abban az időben sok házról házra való munkát végeztek és fáradhatatlan erőfeszítéseket tettek, hogy figyelmeztessék az embereket az Isten Igéjében felsorolt dolgokra. Nekünk még nagyobb erőfeszítéseket kell tennünk, mint amit ők tettek, akik oly hűségesen hirdették az első angyal üzenetét. Gyorsan közeledünk a föld történelmének végéhez, azért midőn felismerjük, hogy Jézus valóban nemsokára eljön, ébredjünk fel és munkálkodjunk úgy, mint még soha azelőtt. A parancsunk az, hogy húzzuk meg a vészharangot és életünkkel mutassuk be az igazságot és az igazságosságot. A világnak nemsokára szembe kell állnia a nagy Törvényhozóval és felelnie kell törvényének megrontásáért. Csak azok remélhetnek bűnbocsánatot s békességet, akik törvényszegésükből megtérve engedelmeskednek a törvénynek.TGy 404.2

Mily sok jót tehetnénk, ha mindazok, akik ismerik az igazságot, az élet Igéjét, munkálkodnának azok megvilágosításáért, akik nem ismerik az igazságot! Midőn a samáriabeliek Krisztushoz jöttek a samáriai asszony hívására, Krisztus úgy beszélt róluk tanítványainak, mint egy aratásra érett gabonaföldről, e szavakkal: “Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljön az aratás? Ímé mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra” (Jn 4:35). Krisztus két napig lakott a samariabelieknél, mivel vágyódtak az igazság után. Milyen elfoglalt napok voltak azok, amelyeknek eredményeképpen sokan hittek Őbenne az Ő saját beszédéért, amiről a következő szavak tettek bizonyságot: “Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ idvezítője, a Krisztus” (Jn 4:41-42) [8T 252-254].TGy 404.3