Az idő késlekedése

Amikor az 1843-as év egészen eltelt, anélkül, hogy Jézus eljött volna, azok, akik hittel várták megjelenését, egy ideig a kétely és zavar állapotában maradtak. Azonban csalódásuk ellenére sokan tovább kutatták a Szentírást, újra megvizsgálták hitüknek bizonyítékait és gondosan tanulmányozták a jövendöléseket, hogy további világosságot nyerjenek. Álláspontjukat a Biblia bizonyságtétele világosan és döntően támogatta. Félreérthetetlen jelek utaltak Jézus közeli eljövetelére. A hívők nem tudták megmagyarázni csalódásukat, azonban érezték annak biztosítékát, hogy az Úr vezette őket elmúlt tapasztalataikban.MT 261.4

Hitüket nagyon megerősítették azon bibliaszövegeknek közvetlen és határozott alkalmazása által, amelyek az idő elhúzódását, késlekedését helyezték kilátásba. Minthogy Istennek Lelke már 1842. év elején felindította Fitch Károlyt, hogy megtervezze a prófétai táblázatot, amelyet az adventisták általánosságban a Habakuk próféta által közvetített parancs beteljesedésének tekintettek, amely így hangzott: “Írd fel e látomást és vésd táblákra.” Azonban akkor még senki se látta az idő késlekedését, amelyet ugyanaz a jövendölést tárt fel. A csalódás után azonban megvilágosodott ezen szöveg teljes értelme. Így szól a próféta: “Írd fel e látomást és vésd táblákra, hogy könnyen olvasható legyen. Mert e látomás bizonyos (kiszabott, meghatározott) időre szól, de vége felé siet és meg nem csal; ha késik is bízzál benne, mert eljön, el fog jönni, nem marad el.” Hab. 2, 8.MT 261.5

A várakozók örvendtek, hogy ő, aki kezdettől fogva ismeri a véget, letekintett a korszakokon keresztül és előre látva csalódásukat, a remény és bátorítás szavait küldte számukra. Ha nem léteztek volna ilyen biblia-szövegek, amelyek megmutatták, hogy a helyes ösvényen járnak, hitük megingott volna a megpróbáltatás óráiban.MT 262.1

A 10 szűz példázata Máté 25. fejezetében az adventisták tapasztalatát ábrázolja egy keleti mennyegző eseménye által. “Akkor hasonltos lesz a mennyeknek országa ama tíz szűzhöz, akik elővéve az ő lámpásaikat, kimentek a vőlegény elé.” “Késvén pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadtak és elaludtak.” Mát. 25, 1. 5.MT 262.2

Az első angyali üzenet hirdetésének meszeterjedő mozgalma megfelelt a szüzek kimenésének, míg a várakozási idő elmúlása, a csalódás és késedelem, a vőlegény késlekedését ábrázolta. Miután a meghatározott idő elmúlott, az igaz hívők mégis egyesültek abban a hitben, hogy mindennek vége közel van. Azonban nemsokára nyilvánvalóvá vált, hogy bizonyos mértékben elvesztették lelkesedésüket, átadásukat és a példázatban jelzett alvó szűzeknek a várakozási idő alatti állapotába jutottak.MT 262.3

Ezen időben vakbuzgóság kezdett jelentkezni. Némelyek, akik azt állították, hogy buzgón hisznek az üzenetben, elvetették Istennek Igéjét, mint egyedüli tévedhetetlen vezetőjüket. Azt állították, hogy a Lélek vezeti őket, azért átadták magukat saját érzéseik, benyomásaik és képzeletük uralmának. Némelyek vak és fanatikus buzgalmat nyilvánítottak és kárhoztatták mindazokat, akik nem szentesítették eljárásukat. Vakbuzgó eszméik és szokásaik nem nyerték meg az adventisták nagy közösségének rokonszenvét, de mégis arra szolgáltak, hogy az igazság ügyére rossz fényt vessenek.MT 262.4

Az első üzenetnek 1843-ban és az éjféli kiáltásnak 1844-ben való hirdetése közvetlenül arra irányult, hogy visszaszorítsa a vakbuzgóságot és széthúzást. Azok, akik részt vettek ezen ünnepélyes mozgalomban, összhangban voltak egymással, szívük megtelt egymás iránti és Jézus iránti szeretettel, akiről azt remélték, hogy nemsokára meglátják. Az egy hit, az egy boldogító reménység minden emberi befolyás uralma fölé emelte őket és pajzsnak bizonyult Sátán támadásai ellen.MT 263.1