Az első feltámadás

A föld hatalmasan megrendült, amikor Istennek Fia előhívta az alvó szenteket, ők feleltek a hívásra és dicső halhatatlanságban jöttek elő, e kiáltással: “Győzelem, győzelem a halál és a sír felett! Óh sír, hol a te győzelmed?” I. Kor. 15, 55. Ekkor az élő szentek és a feltámadott szentek a győzelem hosszú elragadó kiáltásaiban emelték fel hangjukat. A testek, amelyek a be- tegség és halál jeleivel szálltak a sírba, halhatatlan egészségben és életerőben jöttek elő. Az élő szentek egy szempillantás alatt átváltoztak és elragadtattak a feltámadott szentekkel és együttesen találkoztak Urukkal a levegőben. Óh, mily dicső találkozás! Barátok, akiket a halál elválasztott egymástól, újra egyesültek, hogy többé sohse váljanak el.MT 294.4

A felhőszekérnek minden oldalán szárnyai és alul: élő kerekei voltak és amint a szekér felfelé robogott, a kerekek ezt kiáltották: “Szent”, és a szárnyak mozgásuk közben ezt kiáltották: “Szent” és a felhő körüli angyalok kísérete ezt kiáltotta: “Szent, szent, szent a hatalmas Úr Isten!” A felhőben levő szentek pedig így kiáltottak: “Dicsőség, halleluja!” A szekér pedig robogott felfelé a szent város felé. Mielőtt beléptek a szent városba, a szenteket tökéletes négyszögben állították fel, a középen Jézussal, aki egy fejjel magasabb a szenteknél és angyaloknál. Fenséges alakját és áldott tekintetét mindenki megláthatta, aki a négyszögben állt.MT 295.1