A királyiszék felett megnyilatkozik a kereszt és egy körképhez hasonlóan megjelennek Ádám megkísértésének és bukásának jelenetei és a megváltás tervének végrehajtása céljából tett későbbi lépések. A Megváltó alacsony származása, egyszerű földi élete és engedelmessége, megkeresztelkedése a Jordánban, böjtölése és megkísértése a pusztában, nyilvános szolgálata, amelynek folyamán feltárta az emberek előtt a menny legdrágább áldásait, azok a napok, amelyeken felhalmozta az irgalmasság és szeretet cselekedeteit, a hegyek magányában elmondott imák és a virrasztás éjszakái, az irigység, gyűlölet és rosszindulat ármánykodásai, amelyekkel viszonozták jótéteményeit, a Getsemáné-kertben vívott félelmetes, titokzatos halálküzdelme, amidőn ránehezedett az egész világ bűneinek nyomasztó terhe, a gyilkos csőcselék kezeibe való áruló kiszolgáltatása, a borzalom éjszakájának félelmetes jelenetei: miként hagyják el legszeretettebb tanítványai; hogyan hajtják durván Jeruzsálem utcáin Istennek Fiát és állítják ujjongva Annás elé és helyezik vád alá a főpap palotájában, Pilátus törvényszéki termében; a gyáva és kegyetlen Heródes előtt, csúfolva, bántalmazva, kínozva és halálra ítélve, — mind, mind é- lethű körképen tárul eléjük.MT 303.2

Az ingadozó, befolyásolható tömeg előtt most megjelennek a végső jelenetek: A türelmesen szenvedő Megváltónak golgotai útja, amint a menny Fejedelme a kereszten függ; a gőgös papok és a gúnyolódó csőcselék, amint kineveti végső haláltusáját; a természetfeletti sötétség, a rengő föld, a megrepedt sziklák, a megnyílt sírok, amelyek jelezték azt a pillanatot, amidőn Istennek Fia letette életét.MT 304.1

A félelmetes látvány úgy jelenik meg előttük, ahogyan megtörtént. Sátán, az ő angyalai és alattvalói nem tudnak elfordulni a saját munkájuk képétől. Minden szereplő felidézi magában azt a részt, amelyet végzett. Heródes, aki megölte Betlehem ártatlan gyermekeit, hogy megsemmisítse Izrael Királyát; az aljas Heródiás, akinek bűnös lelkét Keresztelő János vére terheli; a gyenge, köpönyegforgató Pilátus; a gúnyolódó katonák; a papok, fejedelmek és a felbőszült tömeg, amely ezt kiáltotta: “Az Ő vére rajtunk és a mi fiainkon!”, — mind szemlélik gyalázatos bűnüket. Hiába akarnak elrejtőzni Krisztus tekintetének isteni dicsőségétől, amely felülmúlja a nap fényét, mialatt a megváltottak leteszik koronájukat Megváltójuk lábaihoz és így kiáltanak: “Ő meghalt értem!”MT 304.2

A megváltott sokaság között vannak Krisztus apostolai; a hős Pál, a lelkes Péter, a szerető és szeretett János és igazszívű testvérei; és velük a vértanúk nagy serege; míg a falakon kívül minden gonosz és utálatos dologgal együtt ott vannak azok, akik üldözték, bebörtönözték és megölték őket. Neró, a kegyetlen gonosz szörnyeteg szemléli azoknak örömét és felmagasztalását, akiket egykor kínozott, akiknek rettenetes szenvedéseiben sátáni gyönyörűségét lelte. Ott van anyja is, hogy lássa saját munkáját, jellemének gonosz pecsétjét, amelyet átörökített fiára. Látta fiában azokat a szenvedélyeket, amelyeket anyai befolyásával és példájával bátorított és kifejlesztett, amelyek olyan gonosz gyümölcsöket hoztak, hogy megremegtették a világot.MT 304.3

Ott vannak a katholikus papok és prelátusok, akik Krisztus követőinek vallották magukat, mégis a börtön, vérpad és máglya által uralták Isten népének lelkiismeretét. Ott vannak a büszke főpapok, akik Isten fölé emelték magukat, és azt vélték, hogy megváltoztatják a Mindenható törvényét. Az egyház színlelt atyáinak számot kell adniuk Isten előtt, amely elől szívesen elmenekülnének. Túl későn látják meg, hogy a Mindenható féltőn őrzi törvényét és semmiképpen se mentegeti a bűnöst. Most megtudják, hogy Krisztus azonosítja érdekeit népének érdekeivel, és átérzik szavainak erejét: “Amit megcselekedtetek eggyel az én legkisebb testvéreim közül, énvelem cselekedtétek.” Máté 25, 40.MT 304.4

Krisztus megkoronázása

Az ítélőszék előtt