A második balál

Sátán mintegy bénultan szemléli Krisztus dicsőségét és fenségét. Ő, aki valamikor oltalmazó kérub volt, megemlékezik róla, hogy onnan esett le. A fénylő szeráf, “hajnal fia” mennyire megváltozott, mennyire lealacsonyodott!MT 306.1

Sátán látja most, hogy önkéntes lázadása által kizárta magát a mennyből. Képességeit Isten elleni harcra használta fel, azért a menny tisztasága, békéje és összhangja rettenetes kínzást, gyötrelmet jelentene számára. Isten kegyelme és igazságossága elleni vádja most elnémult. Most teljesen rajta nyugszik a szemrehányás, amelyet Jehovára igyekezett hárítani. Sátán most meghajol és elismeri, hogy ítélete igazságos.MT 306.2

Az igazság és a tévelygés minden kérdése világossá vált a hosszú küzdelem alatt. Isten igazságossága teljes mértékben igazoltan áll. Az egész világegyetem előtt világosan feltárult az a nagy áldozat, amelyet az Atya és Fiú hozott az emberiség érdekében. Eljött annak órája, amidőn Krisztus elfoglalja jogos tisztségét és felmagasztalják Őt “minden fejedelemség, hatalmasság, uraság és minden név fölé, amelyet neveznek.” Efez. 1, 20-21.MT 306.3

Habár Sátán kénytelen volt elismerni Isten igazságosságát és kénytelen volt meghajolni Krisztus felsőbbsége előtt, jelleme mégis változatlan marad. Lázadó lelkülete ismét hatalmas viharként tör elő. Dühhel telve elhatározza, hogy nem adja fel a harcot. Elérkezett a mennyei Király elleni utolsó, kétségbeesett küzdelemnek ideje. Alattvalói közé rohan és igyekszik őket feltüzelni saját dühével, hogy azonnali harcra lázítsa őket. Azonban a megszámlálhatatlan milliók között, akiket ő indított lázadásra, most egy se akad, aki elismerné felsőbbségét. Hatalma véget ért. A gonoszokat is ugyanazon gyűlölet tölti be Isten iránt, azonban belátják, hogy ügyük reménytelen és Jehova felett nem győzhetnek. Haragjuk most Sátán ellen irányul és azok ellen, akik eszközök voltak félrevezetésükben. Démoni dühhel fordulnak ellenük, amit általános viszály követ.MT 306.4