Két helység

A szent-sátort egy függöny vagy kárpit két helységre osztotta. A szent-sátor bútorzata tömör aranyból készült, vagy arannyal vonták be őket. Függönyei különböző színűek voltak, amelyeket a legszebben készítettek el. Arany és ezüst fonállal kérubokat szőttek bele, amelyek az angyali seregeket ábrázolták, akik kapcsolatban álltak a mennyei szenthely munkájával és akik szolgáló angyalok a földi szentek érdekében.MT 111.2

A második kárpiton belül volt a bizonyságok frigyládája és a szép, gazdag-díszítésű függönyt a szent frigyláda elé húzták. Mivel ez a függöny nem ért egészen a menyezetig, így Isten dicsőségének felhőjét, amely a kegyelem trónja felett jelent meg, mindkét helységből láthatták, de az első helységből, a szentélyből, sokkal kisebb mértékben.MT 111.3

Közvetlenül a frigyszekrény előtt, de a függöny által elválasztva állott az arany füstölő oltár. Ezen oltár tüzét az Úr maga gyújtotta meg és kegyelettel táplálták szent tömjénnel, amely éjjel nappal betöltötte a szenthelyet, a szentsátort illatos felhőjével. Illata mérföldekre elterjedt a szentsátor körül. Amikor a pap bemutatta a tömjénfüstöt az Úr előtt, a kegyelem trónjára tekintett. Habár nem láthatta Őt, de tudta, hogy ott van és amidőn a tömjénfüst felhője felszállott, az Úr dicsősége leszállt a kegyelem trónjára és betöltötte a szentek szentét, amit láthattak a szentélyben is és a dicsőség gyakran annyira betöltötte mind a két helységet, hogy a pap képtelen volt ellátni tisztségét, azért kénytelen volt a szent sátor ajtajához állani.MT 111.4

Amidőn a pap imájában a kegyelem trónjához járult, amelyet nem láthatott, Istennek népét ábrázolja, amely imáit Krisztushoz küldi fel a szentek szentében levő kegyelmi királyiszék elé. Ők se láthatják Közbenjárójukat természetes szemeikkel, de hitszemeikkel láthatják Krisztust a kegyelmi királyiszék előtt. Hozzá intézik imáikat és bizalommal igénylik közbenjárásának áldásait.MT 112.1

Ezen szent helységeken nem voltak ablakok, amelyeken a fény beáradt volna. A gyertyatartó, amelyet tiszta aranyból készítettek, amely éjjel nappal égett, adott világosságot mindkét helységnek. A gyertyatartók lámpásainak fénye visszatükröződött az arannyal bevont deszkafalakon, az épület oldalain, a szent bútorzaton, az arany és ezüstfonállal kihímzett, kérubokkal díszített gyönyörű színű függönyökön, amelyek leírhatatlan dicsőségben tündököltek. Nyelv le nem írhatja azon szépséget, gyönyörűséget és dicsőséget, amelyet visszatükröztek ezen szent helységek. A szentsátorban az arany visszatükrözte a függönyök színeit, amelyek a szivárvány különböző színeihez hasonlítottak.MT 112.2

A főpap egy évben csak egyszer mehetett be a szentek szentébe a leggondosabb és legünnepélyesebb előkészület után. Halandó szem nem láthatta azon helység szent nagyszerűségét, csak a főpap, mivel a szentek szente Isten látható dicsőségének különleges lakhelye volt. A főpap mindig remegve lépett be a szentek szentébe, mialatt a nép ünnepélyes csendben várta visszatérését. Komolyan vágyakoztak Istennek áldására. A kegyelem királyiszéke előtt Isten társalgott a főpappal. Ha a főpap a szokottnál hosszabb ideig maradt a szentek szentében, a nép gyakran megrettent, attól való félelmében, hogy bűneik, vagy a főpap bűne miatt Isten dicsősége megölte őt. Midőn azonban hallották a ruháján levő csengők csilingelését, nagyon megélénkültek, megörültek. Ekkor a főpap kijött és megáldotta a népet.MT 112.3

Miután a szent-sátor elkészítésének munkáját befejezték “a felhő befedezte a gyülekezet sátorát és az Úrnak dicsősége betöltötte a hajlékot. És Mózes nem mehetett be a gyülekezet sátorába, mert a felhő rajta nyugodott és az Úrnak dicsősége betöltötte a hajlékot”. “Mert az Úrnak felhője volt a hajlékon nappal, éjjel pedig tűz volt azon, az Izrael egész házának láttára, egész utazásuk alatt.” II. Mózes 40,34-38MT 112.4