Mózes
Amikor ezen kegyetlen rendelet törvényerőre lépett, akkor született Mózes. Anyja mindaddig rejtegette őt, amíg biztonsággal megtehette és akkor sásból egy kis kosarat készített és bekente szurokkal, hogy víz ne menjen be a kis bárkába és a víz szélére helyezte. Közben nővérének ott kellett várakoznia a víz körül, látszólagos közömbösséggel. Aggódva várta, mi lesz kis testvérével. Az angyalok is őrködtek, hogy baj ne érje a kis gyámoltalan csecsemőt, amelyet egy szerető szívű anya tett oda és könnyek között elmondott imájában Isten gondviselésére bízta.MT 77.2
Ezek az angyalok irányították fáraó leányának lépteit a folyóhoz, közel ahhoz a helyhez, ahol a kis ártatlan idegen feküdt. Figyelmét felkeltette a különös kis kosár, azért egyik várakozó szolgálóleányát odaküldte, hogy hozza el neki. Midőn eltávolította ezen egyszerűen készített kosár fedelét, egy gyönyörű kis csecsemőt látott és “íme egy síró fiú. És könyörült rajta.” I. Mózes 2, 6. Tudta, hogy egy gyengéd héber anya folyamodott ezen egyszerű eszközhöz, hogy megmentse hőn szeretett gyermekének életét és azonnal elhatározta, hogy az ő fia lesz. Ekkor Mózes nővére azonnal előlépett és megkérdezte: “Elmenjek-e és hívjak-e egy szoptatós asszonyt a héber asszonyok közül, hogy szoptassa neked a gyermeket? És a fáraó leánya monda neki eredj el.” II. Mózes 2,7-8MT 77.3
Mózes nővére örömmel sietett anyjához és elbeszélte a boldogító hírt és gyorsan elkísérte őt a fáraó leányához, ahol rábízták a gyermeket anyja szoptatására és bőséges fizetést kapott saját gyermekének felneveléséért. Ezen édesanya hálásan kezdte meg a most már biztos és boldogító munkáját. Hitte, hogy Isten őrizte meg gyermekének életét. Hűségesen felhasználta a drága alkalmat, hogy gyermekét hasznos életre nevelje. Sokkal gondosabban tanította őt, mint a többi gyermekeit, mert hitte, hogy Isten valami nagy munkára őrizte meg. Hűséges tanítása által beleoltotta fiatal értelmébe Isten félelmét és az igazság és az igazságosság szeretetét.MT 78.1
Azonban itt nem állt meg fáradozásaiban, hanem komolyan imádkozott Istenhez fiáért, hogy őrizze meg minden megrontó befolyástól. Megtanította arra, hogy hajoljon meg Isten előtt és imádkozzon az élő Istenhez, aki egyedül képes őt meghallgatni és segíthet rajta minden szükségben. Igyekezett meggyőzni gyermekét a bálványimádás bűnösségéről. Tudta, hogy Mózes nemsokára kikerül befolyása alól, mert át kell őt adnia királyi anyjának, ahol oly befolyások fogják körülvenni, amelyek hitetlenné akarják majd tenni az ég és föld Teremtőjének létezésével szemben.MT 78.2
A szüleitől kapott tanítások olyanok voltak, hogy megerősítették értelmét és megóvták attól, hogy felemelkedve megrontsa a bűn és büszke legyen az udvari élet fénye és túlzásai közepette. Tiszta elmével és értelmes szívvel rendelkezett és sohase felejtette el a kegyes befolyásokat, amelyeket ifjúságában nyert. Édesanyja tartotta őt, ameddig csak tudta, azonban amikor körülbelül 12 éves korát elérte, köteles volt elválni tőle és akkor a fáraó leányának gyermeke lett.MT 78.3
Sátán itt vereséget szenvedett. Midőn felingerelte fáraót, hogy megsemmisítse a héber csecsemőket, azt gondolta, hogy meghiúsítja Istennek szándékait és megsemmisíti azt, akit Isten eszközül akar használni népének megszabadítására. Azonban Isten éppen azt a rendeletet használta fel, amely halálra szánta a héber gyermekeket, hogy Mózest a királyi családba helyezze, ahol oly előnyökhöz jutott, hogy tanult emberré vált és kiváló képesítést nyert arra, hogy kivezesse népét Egyiptomból.MT 78.4
Fáraó az ő fogadott unokáját fel akarta emelni a trónra, azért olyan nevelést adott neki, hogy az egyiptomi hadsereg élén álljon és harcba vezesse őket. Fáraó serege nagyon kedvelte Mózest és nagyon tisztelték, mivel a hadműveleteket rendkívül böl- csességgel és ügyességgel vezette. “Mózest pedig kitanították az egyiptomiak minden bölcsességre és hatalmas volt beszédben és cselekedetben.” Csel. 7, 22. Az egyiptomiak Mózest figyelemreméltó jellemnek tekintették.MT 78.5