Háború a mennyben

A legnagyobb bűn az Isten kormányzása elleni lázadás volt. Úgy látszott, hogy az egész menny mozgásban van. Az angyalokat csoportokba rendezték, és minden csoport élén egy magasabb rangú parancsnokló angyal állt. Sátán Istennek törvénye ellen harcolt, mivel fel akarta magát magasztalni és nem rendelte alá magát Isten Fia tekintélyének, Aki a menny nagy Parancsnoka volt.MT 14.1

Az egész mennyei sereg felszólítást kapott, hogy jelenjék meg az Atya előtt, hogy eldöntsenek minden esetet. Sátán arcátlanul kifejezésre juttatta elégedetlenségét, hogy Krisztust fölébe helyezik. Büszkén felállt és hangoztatta, hogy legyen egyenlő Istennel és vonják be őt is az Atyával való tanácskozásba, hogy megértse terveit. Isten kijelentette, hogy egyedül Fiának jelenti ki titkos terveit és megkívánja az egész mennyei családtól, még Sátántól is, hogy feltétlen és teljes engedelmességet tanúsítsanak iránta; Sátán azonban méltatlanná vált helyére. Ekkor Sátán ujjongva mutatott a vele rokonszenvezőkre, mivel majdnem az egész angyali sereg felét megnyerte, azért kijelentette: “Ezek velem vannak! Ezeket is ki akarod űzni ? Ilyen űrt akarsz csinál- ni a mennyben?” Ekkor kijelentette, hogy kész ellenszegülni Krisztus tekintélyének és megvédi mennyei helyét az erőszak hatalmával is, erő ellen erővel.MT 14.2

Isten angyalai sírtak, amidőn hallották Sátán szavait és ujjongó kérkedését. Isten ekkor kijelentette, hogy a lázadó ne maradjon tovább a mennyben. Magasztos és boldog állapotukat csak azon feltétel mellett tarthatta volna meg ha engedelmeskedik a törvénynek, amelyet Isten adott a magasabbrendű lények kormányzására. Semmi engedményt se tettek azoknak megmentésére, akik át merik hágni Isten törvényét. Sátán vakmerővé vált lázadásában és kifejezésre juttatta, hogy semmibe veszi Istennek törvényét. Sátán nem tudta elviselni a törvényt. Azt állította, hogy az angyaloknak nincsen szükségük törvényre, azért engedjék meg, hogy szabadon kövessék saját akaratukat, amely mindig helyesen fogja vezetni őket. A törvény csak korlátozza szabadságukat, azért az ő egyik nagy célja a törvény eltörlése. Úgy gondolta, hogy az angyalok helyzetében javulásnak kell beállnia, azonban Isten nem így gondolkodik, mert törvényeket alkotott, és azokat önmagával egyenlővé emeli. Az angyali seregek boldogsága azonban Isten törvénye iránti tökéletes engedelmességükben áll. Mindegyiknek megvolt a neki kijelölt munkája és amíg Sátán fel nem lázadt, tökéletes rend és harmonikus együttmüködés uralkodott a mennyben.MT 15.1

Ekkor háború tört ki a mennyben. Istennek Fia, a menny fejedelme és hűséges angyalai harcba szálltak az őslázadó ellen és azok ellen, akik egyesültek vele. Isten Fia és a hű, igaz angyalok győztek és Sátánt és a vele rokonszenvezőket kiűzték a mennyből. Az egész mennyei sereg elismerte és imádta az igazságosság Istenét. A lázadásnak nyoma se maradt a mennyben. Mindenütt béke és összhang uralkodott, mint azelőtt. A mennyei angyalok gyászolták azoknak sorsát, akik velük együtt élvezték a boldogságot és áldást. Elvesztésüket érezték a mennyben.MT 15.2

Az Atya tanácskozást tartott Fiával, hogy azonnal megvalósítsák céljukat, hogy embert teremtsenek, hogy lakjék a földön. Próbaidőnek fogja alávetni az embert, hogy kipróbálja hűségét, mielőtt örök biztonságot ad neki. Ha kiállja a próbát, amivel Isten ki fogja őt próbálni, akkor végül egyenlő lesz az angyalokkal. El fogja nyerni Isten kegyét, társaloghat az angyalokkal és ők vele. Isten nem látta helyesnek, hogy az engedetlenség lehetőségétől, jogától megfossza az embert, (vagyis mint szabad akarattal bíró lény elbukhatott, ha nem engedelmeskedik.)MT 15.3